KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/szeptember
CASABLANCA
• Vincze Teréz: Utak Casablancába Casablanca: Humphrey Bogart
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Krónika
CASABLANCA
• Takács Ferenc: „You must remember this” Hetvenéves a Casablanca
• Varró Attila: Utak Casablancába Casablanca: Howard Koch
• Hubai Gergely: Utak Casablancába Casablanca: Max Steiner
• Hahner Péter: Rick háborúba megy A Casablanca és a politika
MAGYAR MŰHELY
• Orosz Anna Ida: Folyamatos jelenidő Varga Csaba (1945-2012)
• Zalán Vince: A szellem visszavonul? Beszélgetés Sára Sándorral
• Bilsiczky Balázs: Elvarázsolt lelkek Zsigmond Dezső dokumentumfilmjei
BATMAN-LEGENDÁRIUM
• Sepsi László: Kötött pálya Batman-legendárium
• Pápai Zsolt: Denevér a fényben A sötét lovag – Felemelkedés
AKCIÓHŐSÖK
• Varró Attila: Halálos iramban Az akciófilm útjai
• Géczi Zoltán: Született harcosok A thai és indonéz akciófilm felemelkedése
DÉLKELET-ÁZSIA
• Szalay Dorottya: Minden mehet? Fülöp-szigeteki újhullám
• Nánay Bence: A felszín alatt Hotel Mekong
DÉLSZLÁV FILM
• Forgács Iván: A prágaiak visszatérnek Belgrádba Délszláv filmek 2000-2012
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Családi szennyes A gyanú árnyékában
• Kovács Gellért: Jönnek a részletekkel Híradósok
KÖNYV
• Gervai András: Ó, testvér, merre visz az utad? Kimberly Potts: George Clooney. Az utolsó filmcsillag
• Gelencsér Gábor: Pénz és politika Hamar Péter: Móricz Zsigmond művei a filmvásznon
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Nádas tavon Tüskevár
• Schubert Gusztáv: A remake bosszúja Az emlékmás
MOZI
• Margitházi Beja: Lazhar tanár úr
• Forgács Nóra Kinga: Havanna, szeretlek
• Kolozsi László: Párizs – Manhattan
• Varró Attila: Rómának szeretettel
• Zalán Márk: Titokzatos társulat
• Sepsi László: Babycall
• Roboz Gábor: Míg a világvége el nem választ
• Huber Zoltán: Édesnégyes
• Bayer Antal: Marsupilami nyomában
• Szabó Noémi: Amit még mindig tudni akarsz a szexről
• Horváth Eszter: Valaki más élete
• Baski Sándor: A Bourne-hagyaték
DVD
• Pápai Zsolt: A Pál utcai fiúk
• Tosoki Gyula: Tökéletlenek
• Sepsi László: Hírnök
• Géczi Zoltán: Pszichoszingli

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Krónika

Schubert Gusztáv

Márkus Éva

(1920–2012)

A magyar mozikban és televíziókban többnyire szinkronizált filmeket látunk. Így volt ez az elmúlt hatvan évben, és döntő fordulat aligha fog egyhamar beállni. Ez azt jelenti, hogy anyanyelvünket lényegében a tévé előtt ülve, filmeket nézve tanuljuk és tökéletesítjük. Feltéve persze, hogy a szinkronba beleadtak apait, anyait, mindazt a gazdagságot, amire a magyar nyelv képes. Nagyon meg kellene hát becsülnünk a mesteri szinkronrendezőket, a szellemes és pontos fordítókat, és a karakteres szinkronszínészeket, akiknek a nevét ugyan a legritkább esetben jegyezzük meg, de egyik-másik mondatuk, vagy akár a hanglejtésük mélyen az emlékezetünkbe vésődik.

A szakma dédnagymamája most ment el, 93 évesen. Woody Allen Manhattanje, Zeffirelli Rómeó és Júliája, az Egy férfi és egy nő, a Lázadás a Bountyn, az Édentől keletre vagy a Csillagok háborúja Márkus Éva Balázs Béla-díjas szinkronrendező „magyar hangján” marad velünk.

                 

Andrew Sarris

(1928–2012)

Sarris az elmúlt fél évszázad egyik legnagyobb hatású amerikai filmkritikusa volt, különösen akkoriban, amikor még a Village Voice kolumnistájaként (1960-89) vívott ádáz harcot nagy riválisával, a New Yorkert erősítő Pauline Kaellel. Túl sokat idehaza még a szakma sem hallott róla, kivált nem a hatvanas években, mikor is francia új hullám és az auteur-elv, vagyis a rendezői szerep elsődlegessége mellett kiállva aktívan részt vett a producer központú Ó-Hollywood, és a direktorok szabadságát meghirdető Új-Hollywood párharcában. Az 1968-ban megjelent The American Cinema: Directors and Directions 1929-1968 új kánont teremtett, az amerikai campusokon már csak emiatt is rongyosra olvasták. „Mintha a Szabad Európát hallgattuk volna.” – emlékezett vissza az egyik új-hollywoodi lázadó. Ha valaki ezek után azt gondolná, hogy egy nagy rendszeralkotó feltétlenül elfogulatlan és pontos ítéletű kritikus is, olvassa el a vitriolos tollú, de a kort alaposan ismerő filmtörténész, Peter Biskind kötetének (Gods and Monsters) idevágó fejezetét az amerikai filmkritika ’50-es, ’60-as évekbeli viharos korszakváltásáról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/09 03-03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11213