|
|
|
DVDSzörnyszülőkBata Norbert
Mom and Dad – amerikai,
2017. Rendezte: Brian Taylor. Szereplők: Nicolas Cage, Selma Blair, Anne
Winters. Forgalmazó: Universal. 82 perc.
Régóta visszatérő
(rém)képzet a populáris moziban a szülőre, felnőttre veszélyes gyermek
figurája, legyen szó pszichopata csemetékről (The Bad Seed, Jófiú, Mikey), mostohacsaládjukat ritkító
ördögfiókákról (Ómen I-II), vagy akár
a karaktertípus vígjátékba delegált változatáról, a kis gézengúzokról (Reszkessetek, betörők!, Clifford, Dennis, a komisz). E felállás fordítottja csöppet sem meglepő
módon jóval kisebb karriert futott be, akadnak azonban vakmerő vállalkozók,
akik időnként mégis próbálkoznak vele. A Szörnyszülők
(bár ezúttal találó a magyar címadás, az eredeti puritánsága említést érdemel: Mom and Dad, azaz Anyu és Apu) a Crank- és Gamer-filmeket társrendezőként jegyző Brian
Taylor első saját játékfilmje (nemcsak rendezte, írta is), amelyben a Nicolas
Cage és Selma Blair által játszott házaspár rátámad a saját gyerekeire, s egy
rejtélyes tömegpszichózis hatására hasonlóképpen cselekszik a kisváros
valamennyi felnőttje. A szűk körben ismert spanyol kultuszfilm, a Ki képes megölni egy gyereket? 1976-os
provokatív Madarak-átiratában egy
szigeten gyermekek gyilkolásszák az odatévedő felnőtteket: mintha a Szörnyszülők ennek a szituációnak lenne
a fordítottja, de amerikai fronton is egyértelműek az előképek, George A.
Romero remeke, Az élőhalottak éjszakája
pusztulásvíziója ötvöződik a Wes Craven-filmekből ismerős családi
kegyetlenkedésekkel.
A Szörnyszülők nem hagy kétséget afelől, értő módon nyúltak-e a
tabutörő témához: ilyen hitvány opusszal még a kortárs mozikínálatban is alig
lehet találkozni. Közhelyekből felskiccelt karakterei, a cselekményépítésben
mutatkozó gikszerek – kivált a flashback-jelenetek
beiktatása a feszültségpontokon –, a zilált vágással és a kézikamerás rohangálásokkal
roncsolt látványszervezés talán csak szimplán dilettáns munkát eredményeznének,
de a filmre rátelepedő mizantrópia és nihilizmus kifejezetten kínossá teszik az
összképet. A módfelett ízléstelen dalválasztások – ezek egyike eredményezi a
film mélypontját, a szülészeten megkísérelt gyilkosság jelenetében – ugyancsak
azt húzzák alá, hogy a Szörnyszülők
mindössze egyetlen bizarr high concept
közel másfél órássá pumpált illusztrációja, amely a nézőjét is semmibe veszi:
végkifejlete nem is annyira nyitott, mint inkább szó szerint befejezetlen.
Extrák: Kisfilm a rendezővel
és a stábtagokkal.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
