KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/október
A GYILKOS LELKE
• Mezei Sarolta: „Akarsz-e játszani halált?” [RÉSZLET] A slasher pszichológiája
NEKROLÓG
• Gazdag Gyula: Romvári József 1926–1911
MALICK
• Varga Dénes: A felperzselt Éden Terrence Malick: táj és természet
• Hubai Gergely: Mozart, Wagner, Zimmer Malick filmzenéi
IZLAND
• Tornai Szabolcs: Retrómorál Baltasar Kormákur
• Géczi Zoltán: Észak-déli átjáró Lélegezz!
• Pintér Judit Nóra: Sorsvesztők Izlandi vérvonal
A GYILKOS LELKE
• Szabó Ádám: Hideg, sötét csendben Bérgyilkosballadák
• Varró Attila: Öreg gyilkos Harry Brown
APOKALIPSZIS ÉS MELANKÓLIA
• Pintér Judit Nóra: A magányos bolygó Melankólia
• Baski Sándor: Az apokalipszis melankóliája Határhelyzetek
VALÓSÁGMÁSOLATOK
• Jankovics Márton: Megkettőzve Hasonmás-filmek
• Király Hajnal: A hely szelleme Utazások Itáliába
HATÁRSÁV
• K. Horváth Zsolt: Dada és humor A.E. Bizottság: Jégkrémbalett
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Az informáltság illúziója Gazdasági hírek
FILMHÉT
• Buglya Zsófia: Globálkolorit Osztrák Filmhét
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Ford Scorpio James Sallis: Drive
• Sepsi László: Amerikai kelepce Nicolas Winding Refn: Drive – Gázt!
KRITIKA
• Vajda Judit: Négy évszak meséi Mike Leigh: Még egy év
• Kovács Kata: Hideg sör, gyönyörű lányok Sofia Coppola: Made in Hollywood
• Gorácz Anikó: Iskolapéldák Iskolák és rendszerek
• Palotai János: Művészettörténet-írás kamerával A Nyolcak nyomában; Átrajzolt film
• Pápai Zsolt: Fertelmes felvilág A vizsga
MOZI
• Zalán Márk: Egy fehér, fehér világ
• Nevelős Zoltán: Animal Kingdom
• Alföldi Nóra: Őrült, dilis, szerelem
• Pápai Zsolt: Submarine
• Baski Sándor: Pótpasi
• Forgács Nóra Kinga: Angèle és Tony
• Roboz Gábor: Néma csönd
• Varga Zoltán: Végső állomás 5 – 3D
• Sepsi László: Végső állomás 5 – 3D
• Szabó Noémi: Jane Eyre
• Kovács Marcell: Cápák éjszakája 3D
• Tüske Zsuzsanna: Colombiana
• Varró Attila: Fertőzés
• Vajda Judit: A guardista
• Sepsi László: Johnny English újratöltve
DVD
• Varga Zoltán: Szex a neten
• Pápai Zsolt: Közös titkunk
• Sepsi László: Pokolba az élettel

• Vincze Árpád: Kutyahideg
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Iskolák és rendszerek

Iskolapéldák

Gorácz Anikó

Papp Gábor Zsigmond három iskolafilmje csokorba szedve a 20. századi magyar történelem körképét nyújtja.

Nagycsoportos óvodás szülejeként egyre többször hallom: „nem iskolát kell választani, hanem pedagógust”. Ez a mondat elsõ hallásra csupán annyit jelent, hogy olyan tanárt kell keresni, akinek a mentalitása harmonizál a gyerek személyiségével. Valójában ennek van egy jóval súlyosabb olvasata is, méghozzá az, hogy a magyar közoktatásban ma már az intézmények nem képesek minõséget szavatolni. Az iskola nem jelent garanciát, csak az egyes pedagógusok szakmai felkészültségében és személyes elhivatottságában bízhatunk, az intézmény egységes színvonalában semmiképp. A név immár nem kötelez, a híresen jó magyar oktatásnak csak hírmondója maradt.

Ezeket a hírmondókat ültette kamerája elé Papp Gábor Zsigmond, hogy meséljenek azokról az idõkrõl, amikor az Iskola – így, nagybetûvel – még a második otthont jelentette tanárok és diákok számára egyaránt. A kilencvenes évek végén, kétezres évek elején készült három dokumentumfilm a múlt századi magyar történelem három viharos korszakának különleges iskoláit mutatja be. A 2003-ban készült A birodalom iskolája a Monarchiában alapított és 1945-ig mûködött budapesti Német Birodalmi Iskola történetét, A kollégium végnapjai az Eötvös Kollégium utolsó idõszakát az 1950-es bezárásig, a Sihedernyi koromban pedig az 1945-ben alapított Gorkij Iskola évtizedeit meséli el. Bár ránézésre semmi közös nem lehetne ezekben az intézményekben, a visszaemlékezõk szavai mégis összecsengenek: iskolájuk a szabad szellem jegyében ösztönözte õket a gondolkodásra és a fejlõdésre, miközben legfontosabb értékként hirdette a másik ember tiszteletét.

A rendezõ által választott három alma mater azzal ugyancsak kitûnik a múlt század más elit intézményei közül, hogy vállalt küldetésük bizonyos sajátos történelmi együttállások következtében még inkább speciálissá vált. A Német Birodalmi Iskolát 1908-ban a Budapesten tartózkodó németajkú diplomaták gyerekei számára hozták létre, majd Hitler uralomra jutása után egyre inkább a nácizmussal azonosulni nem tudó tanárok egyik végváraként mûködött. A Német Birodalmi Iskola a zsidótörvények életbe lépése ellenére is fogadott zsidó diákokat, sõt, 1944 tavaszán az érettségit is elõbbre hozták néhány nappal, hogy a veszélyeztetett diákok letehessék a vizsgát, akiket az intézmény bejárata fölött lobogó náci zászlónak köszönhetõen az iskolában nem zaklattak a nyilasok. Felkavaró sorsokról és történetekrõl tudnának mesélni a Gorkij Iskola falai is, amit a kádergyerekek és az emigrációból hazatérõ kommunisták gyerekei számára hoztak létre a háború után. Elég csak az intézmény igazgatójának, Berzeviczy Etelnek különös életére vetni egy pillantást, aki nemesi származása és német férje szovjetunióbeli meggyilkolása ellenére a kommunista eszmék zászlóshajóját vezette teljes odaadással.

A német és a szovjet iskolákétól némileg eltér az Eötvös Kollégium története, hiszen az általános iskola és gimnázium egészen más közeg, mint az egyetem, ahová saját döntéseikért maximális felelõsséggel tartozó felnõttek járnak. A német és a szovjet iskola volt diákjai – köztük számos ismert ember – arról mesélnek, hogy közvetett módon hogyan érzékelték, vagy éppen hogyan próbálták titkolni elõlük az intézmény falain túl zajló történéseket. Az Eötvös Kollégium hallgatói ezzel szemben már nyíltan szembesültek az intrikával; politikai meggyõzõdésbõl egymás elé állva, a másik szemébe nézve törtek pálcát felettük saját társaik. A kollégium végnapjai arról árulkodik, hogy legtöbbször nem külsõ erõ, hanem az emberi gyengeség rombolja le a mégoly szilárdnak hitt erõdöket is, mint az iskolai közösség, hiszen a legnemesebb eszme sem lehet mentes a túlkapásoktól, ha a hirdetõi eldobnak minden ellensúlyt.

Papp Gábor Zsigmond rendezõ, aki legtöbb munkájában igyekszik képileg és dramaturgiailag is megújítani a hagyományos dokumentumfilmet, most is kreatív megközelítést választ: a riportalanyok megszólalásait archív anyagok, fotók, korabeli filmfelvételek tarkítják. A rendkívül izgalmas témáktól eltekintve a trilógiából kimagaslik A birodalom iskolája. Érett, átgondolt filmnyelv, igényes képi és zenei megoldások, erõs hangulat és kiváló szerkesztés jellemzi a filmet, melynek köszönhetõen szinte észrevétlenül írja felül az iskola történetét egy kiváló pedagógus megrázó sorsa, kinek életében az iskola bezárásával egyidejûleg örökre lezárult egy fejezet.

Iskolák és rendszerek (2010)

Papp Gábor Zsigmond dokumentumfilmjei

Forgalmazó (DVD): Budapest Film.

A kollégium végnapjai (1996) – Rendezte: Papp Gábor Zsigmond. Kép: Kiss Róbert. Vágó: Kékesi Attila. Zene: Darvas Ferenc.

Sihedernyi koromban (2000) – Kép: Csukás Sándor. Vágó: Kékesi Attila. Zene: Darvas Ferenc.

A birodalom iskolája (2003) Kép: Dobóczi Balázs. Vágó: Breitner Tamás. Zene: Darvas Ferenc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 50-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10805