KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Maurice Pialat halálára (1925-2003)
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Durva élet – kegyetlen színház Szenvedéstörténetek
• Bakács Tibor Settenkedő: Félrehagyott gyerekek Szép napok

• Szilágyi Ákos: Halálpanoptikum Szokurov, a nekrorealista
• Trosin Alekszandr: A kaukázusi fogoly Ifj. Szergej Bodrov
• Bikácsy Gergely: A köd másik oldalán Amnézia a moziban
• Hungler Tímea: Vírus az emlékezetben Cyber-memória
• N. N.: Cyber emlékezet
• Varró Attila: Kaidan a vásznon Japán kísértetfilmek
• Nevelős Zoltán: Vérfrissítés A kör
• Karátson Gábor: Mosolygó lány hun-lelke a sötétben Kínai kísértethistória
• N. N.: Pu Szung-ling adaptációk
• Schubert Gusztáv: Szellem a fürdőházban Chihiro
• Beregi Tamás: Be vagy a két toronyba zárva… Gyűrűk Ura 2: A Két Torony
• Ardai Zoltán: A király részideje Tolkien és Hollywood
• Zachar Balázs: Filmszínház – függöny nélkül Beszélgetés a pesti mozikról
• Zachar Balázs: Odeon-Lloyd
• Dániel Ferenc: Mozi minden mennyiségben A Regétől a Diadalig
KRITIKA
• Muhi Klára: Aszfaltpréri Rinaldó
• Korcsog Balázs: Titanisz az égben Solaris
DVD
• Pápai Zsolt: A kép csele A láthatatlan ember
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Dina vagyok
• Takács Ferenc: Szövevény
• Köves Gábor: Himalája – Az élet sója
• Jakab Kriszta: Miranda
• Hungler Tímea: Charlotte Gray
• Csillag Márton: Én, a kém
• Mátyás Péter: A muskétás

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hét különleges megbízott

Loránd Gábor

 

Fehér nyuszi ül az úszó fatörzsön, mögötte partizán rejtőzik. Náci tiszt szórakozás gyanánt géppisztollyal hat és fél méterről rálő; körülbelül huszonöt töltényt pazarol el, míg eltalálja – a katonát, bár a nyúlra célzott, mivel a katonát a fatörzs takarja, úgyhogy nem is láthatta.

Ebben a rövid jelenetben sűrítve található meg ennek a második világháborús kalandfilmnek számos gyengéje. Egy hídfőállásnál szovjet sorozatvető süllyed el a folyóban; negyven tank, több száz német katona bevetésével próbálják megszerezni a fontos titkot képező hadizsákmányt. Mi őszintén szurkolunk annak a hét különlegesen kiképzett szovjet ejtőernyősnek, akik ezt megakadályozzák, csak abban kételkedünk egy kicsit, hogy mindez a valóságban is ilyen egyszerűen ment – bár ilyen egyszerű lett volna... Kétségkívül szimpatikus hőseink ugyanis mindenkit megsemmisítenek, akit kell, egyetlen veszteségüknek is csupán a fenti véletlen az oka. Az osztag a sors különös kegye folytán néhány könnyedén letudott csetepatétól eltekintve abszolút szabadon közlekedhet a folyóparti erdőben, egészen a fél német hadsereg által őrzött célig. A németek pedig vagy épp máshol tartózkodnak, vagy – mint láttuk – csapnivalóan lőnek, így lesz aztán a történet a szokványosnál is szokványosabb, alkotói-emberi konfliktusokkal, jellemábrázolással, dramaturgiai ötletekkel eleve nem is bajlódtak, ezért már a mozi előcsarnokában elfelejtjük az egészet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/06 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7435