KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pintér Judit: Dino Risi (1916–2008)
CSEH '68
• Bikácsy Gergely: Gyöngyök a mélyben Prágai tavasz
• Dániel Ferenc: Fülledt napok Cseh-magyar ’68-ban
CANNES
• Létay Vera: Szép, új világdokumentum Cannes
MARS-MISSZIÓ
• Hirsch Tibor: Sóhajok bolygója Földi Mars-utazás – 1. rész
KEN RUSSELL
• Baski Sándor: A bálványromboló tisztelet Ken Russell művészportréi
POLANSKI
• Mátyás Péter: A trubadúr halála Roman Polanski: Zsákutca
• Ardai Zoltán: Vissza a gardróbhoz Polanski démonai
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Másik Magyarország Beszélgetés Mészáros Mártával és Pataki Évával
• Gorácz Anikó: Ijesztő diagnózis Art-mozik helyzete
TELEVÍZÓ
• Liska János: Többismeretlenes egyenlet MTV – közpénzek
FESZTIVÁL
• Báron György: A köztes tér Isztambul
• Gorácz Anikó: A félhold árnyékában Harmadik világ
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Trabant Turbo Az ígéret szép szó
MOZI
• Donáth Mirjam: Mrs. Ratcliffe forradalma
• Kovács Marcell: Az esemény
• Varró Attila: Mély harapás
• Tüske Zsuzsanna: Mamma Mia
• Vajda Judit: Árnyékok
• Parádi Orsolya: Csak egy csók
• Klág Dávid: Hancock
• Alföldi Nóra: Ne szórakozz Zohannal
• Csillag Márton: Wall-E
DVD
• Kovács Marcell: Utazás Darjeelingbe
• Vajdovich Györgyi: Krrish
• Vincze Teréz: Veronika kettős élete
• Pápai Zsolt: Az asszony az asszony / Alphaville

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ne szórakozz Zohannal

Alföldi Nóra

You Don't Mess with the Zohan – amerikai, 2008. Rendezte: Dennis Dugan. Írta: Adam Sandler, Robert Smigel és Judd Apatow. Kép: Michael Barrett. Zene: Rupert Gregson-Williams. Szereplők: Adam Sandler (Zohan), John Turturro (A Fantom), Emmanuelle Chriqui (Dalia), Rob Schneider (Salim), Robert Smigel (Yosi), Nick Swardson (Michael). Gyártó: Happy Madison / Relativity Media. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 113 perc.

 

Az, hogy Adam Sandler nevetésre ösztönöz, egyesek szerint oximoron, mások szerint helytálló állítás. A bamba tekintetű komédiás ritkán lép ki a kicsinyesen infantilis lúzer szerepköréből, ezúttal azonban egyik házirendezője, Dennis Dugan és az általában minőségi színvonalat produkáló Judd Apatow segedelmével új oldalát mutatja meg: kacagtató korlátoltsága abból ered, hogy szabra zsidó.

Zohan, az izraeli terrorelhárító kommandó magas tesztoszteronszintű, hírhedt szuperügynöke épp vakációját tölti Tel-Aviv Beach-en, amikor a cég visszahívja, hogy nyakon csípje a mindenre elszánt gonosz palesztint, a Fantomot (John Turturro). Az akcióban azonban lehetősége nyílik a tetszhalálra, kapva kap hát az alkalmon, hogy új életet kezdve végre azt csinálja, amit mindig is szeretett volna: New York-i mesterfodrászként ’80-as éveket kísértő hajcsodákat varázsolni a manhattani elit fejére. Karrierje azonban nem indul olyan simán, ahogy elképzelte, első munkáját egy palesztin érdekeltségű szalonban kapja meg.

A Ne szórakozz Zohannal alapvetően a régi hagyományokra visszatekintő, kulturális sztereotípiákon és azok ütköztetésén alapuló vígjáték, melyet nemrégiben Borat támasztott fel hamvaiból. Sandler a legkisebb közös többszöröst keresve meg sem kísérli intellektuális síkra terelni humorát, régi, migrációs igényeket kielégítő tradíciókra építve, kisstílű általánosításokkal, Zohan bámulatos libidójával, fanszőrméretével, frottőrizmusával próbálja a nagyérdeműt kacagásra serkenteni, vagy éppen azzal, hogy a forrónadrágos főhős a tüzet is a nemzetének eledelével, humusszal oltja, és káprázatos hajlékonysággal két centi közelről is fejbe tud rúgni valakit. A poénok ízlelgetésére rengeteg idő áll a néző rendelkezésére, a szellős cselekményt ugyanis a tíz percig ragozott viccek bőségesen kitöltik.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9571