KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Katapult Film Szinopszis-Pályázata 2005
• (X) : Művészfilmek a MTV-ben
• (X) : Filmhu filmklub

• Bikácsy Gergely: A holló hamvai Pasolini-feltámadás
• Kubiszyn Viktor: Szép fiúk a sikátorból Pasolini csórói
• Varró Attila: Arc, vonások nélkül Greta Garbo
MAGYAR MŰHELY
• Janisch Attila: Ráérő idő Film-óramű
• Horeczky Krisztina: Halálcsavar Beszélgetés Hajdu Szabolccsal
• Bori Erzsébet: Csonka történelem Beszélgetés Sára Sándorral

• Schreiber András: Para-univerzum A közép-európai sci-fi
FESZTIVÁL
• Vágvölgyi B. András: Shishido, a legnagyobb király! Udine
TELEVÍZÓ
• Barotányi Zoltán: Sztárgyár Média és hírnév
• Farkas László: Ipari képzene Indusztriál videók
KRITIKA
• Báron György: Bűnök és bűnhődések A gyermek
• Pápai Zsolt: Paradise Tourist Mennyország most
• Zoltán Gábor: Erotikus mintakollekció Erosz
• Bikácsy Gergely: Szindbád Amerikában Hervadó virágok
• Dániel Ferenc: Vérvonal Leszármazottak
LÁTTUK MÉG
• Hungler Tímea: Zsinóron
• Csantavéri Júlia: Hetedik nap
• Győrffy Iván: Pingvinek vándorlása
• Hámori Dániel: Dogora – Ázsia arcai
• Wostry Ferenc: Ördögűzés Emily Rose üdvéért
• Csantavéri Júlia: A ház kulcsai
• Turcsányi Sándor: Whisky

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A ház kulcsai

Csantavéri Júlia

 

„Korán van, vagy későn?” – hangzik el a kérdés kétszer is Gianni Amelio filmjében, amelyben Gianni, az apa, 15 év után végre megismeri szellemi és fizikai fogyatékkal élő fiát, Paolót. A „későn” szomorú jelentése világos, a „korán” pedig ez esetben arra kérdez rá, hogy van-e még idő, van-e még lehetőség, 15 év fájdalmának, szégyenének, szorongásának a feloldására, az idegenség helyébe léphet-e még otthonosság, ahogyan arra a film címében metaforikusan, képein pedig valóságosan is szereplő lakáskulcsok utalnak.

Az a jó, hogy Amelio pontosan tudja: nem illetékes a kérdés eldöntésére. Megelégszik a két szereplő között percről percre változó viszony apró elmozdulásainak gondos lajstromba vételével. Egy korábbi filmjének, a Gyerektolvajnak a szerkezetét ismétli meg. Abban egy fiatal rendőr kísért Milánóból Szicíliába két „intézetbe való” gyereket, ebben Gianni előbb egy berlini klinikára viszi frissen megismert fiát, azután, az orvosok terrorját megelégelve tovább is, túl az Üveghegyen, egészen Norvégiáig, hogy találkozhasson addig csak levélből ismert szerelmével. Az idegenség érzete, a kommunikáció nehézségei megsokszorozódnak. Gianni és Paolo egyaránt idegenek Berlinben, németül se tudnak, a klinikán megismert kislány szavait csak az édesanyja érti, Gianni maga ezzel tér ki a múltat firtató kérdés elől: „minek válaszoljak, úgyis csak hazudnék”.

Sajnos, ez a sűrűn szőtt kommunikációs háló helyenként túlságosan direkt és célratörő, bizonyos pontokon könnyen kiszámítható sztereotípiákba fut ki, és ilyenkor inkább gyengíti, mint erősíti a főszereplők történetének intimitását. A kényszerű együttlét során mindketten megélik az elutasítás és az elfogadás gyötrelmes hullámzását, de a férfi az, aki, fokozatosan megérti, hogy az, ami rászakad több felelősségnél, és több a hagyományosan vett apai szerepnél is. Amelio egy dokumentarista precizitásával méri fel ennek a kapcsolatnak a mélységét. Ebben nagy segítségére van a fogyatékkal élő kis Andrea Rossi ösztönös színészi zsenialitása és humora, amihez Kim Rossi Stuart bizonyos pillanatokban igazán méltó partner tud lenni. Ezekben a pillanatokban végre kendőzetlenül, őszintén, minden érzelgősség nélkül szembesülünk két külön világ, a gyerek és a felnőtt, az apa és a fiú, az „egészséges” és a „fogyatékos” egymásra utaltságának és egymásra hangolódásának egyszerre vonzó és félelmetes dinamikájával.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/11 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8435