KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/február
• Németh G. Béla: Az egyetemesség igénye A történelem visszavétele
• Gergely András: A túlélés útjai A történelem visszavétele
• Szabad György: Levél az értékőrzésről A történelem visszavétele
• Szilágyi Ákos: Az Után hősei A történelem visszavétele
• Zsugán István: Egy azonosságzavar története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Székely Gabriella: Baleset Auschwitzban Társasutazás
• Koltai Tamás: Rejtvényezők Valaki figyel
• Reményi József Tamás: A kis naivak Fiatal értelmiség a filmvásznon
• Szántó Péter: Scarlett néne kunyhója Elfújta a szél
• Marx József: A görög szegénylegény Megalexandrosz
• Takács Ferenc: A hír és a kép Dreyfus – filmen
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Fesztiválmakett Figueira da Foz
• Bikácsy Gergely: A szivarkirály meg a gyilkosok Nyon
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: A város hercege
• Koltai Ágnes: A tutaj utasai
• Dániel Ferenc: Aranyoskám
• Greskovits Béla: Remény és támasz
• Ardai Zoltán: Groteszk vadászat
• Vida János: Tienjün-hegyi történet
• Harmat György: UFO Arizonában
• Sneé Péter: Fele-barát-nőm
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Narcissus
• Vadas József: Díszletek között élünk Lakás a tévében
KÖNYV
• Almási Miklós: A mulandóság enciklopédiája
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmmúzeum programjából
• N. N.: Mozgó Képek; Filmkultúra
• N. N.: NDK-filmhét

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Remény és támasz

Greskovits Béla

 

Minden bizonnyal a szovjet termelési filmre is érvényes André Bazinnek az amerikai westernről tett megállapítása: „...a forgatókönyv, a játék és rendezés sajátos konvencióin alapuló filmről van szó.” A műfaj reprezentánsait már fél évszázad választja el Jutkevics Ellentervétől, mégis figyelemre méltó állandósággal bukkannak föl bennük a rokonságra valló tartalmi és stílusjegyek.

A kiinduló helyzetet többnyire a tervgazdaság „csikorgó gépezete” szolgáltatja: hibák, mulasztások, személyes önzés vagy alkalmatlanság miatt rosszul mennek a dolgok a gyárban, a földön, az építkezésen. Részeges művezetőkkel, kétkedő munkatársakkal, maradi, hatalmaskodó főnökökkel tusakodik a pozitív hős, a termelési filmek mindenkori főszereplője. Az üzem „front”, a munka ”harc”. Krimire emlékeztető logikai rendben, konfliktusok szabályos ciklusaiban érlelődik a megoldás. És rusztikusán patetikus, színesben is fekete-fehéren ható látványvilág terem a gesztikuláló kezek és asztalra csapódó öklök dinamikájából, arctalan gyári gyűlések totálképeiből, és ránk meredő, felelősségünket szuggeráló szemek vagy érzelmi részvételünkért perlő arcok premier plánjaiból. A konfliktusképek kompozíciója a mozgósító plakátok modorában agitál, s ez „forró drót” létezéséről tanúskodik a termelési film és a napi politika között.

Vitalij Kolcov alkotása, a Remény és támasz ízig-vérig termelési film. A Szovjetunió új, a gazdaságosság szempontját előtérbe állító agrárpolitikáját képviseli és népszerűsíti. E politika szükségleteihez kapcsolódik tartalmi nóvuma: a Remény és támaszban a műfaj új típusú hőst avat. Az ötvenes évek „ipari parancsnokai” és a későbbi idők pragmatikus szakemberei után a vállalkozó szellemű szocialista menedzsert emeli gazdaság-modelljének vezető posztjaiba.

Egy épülő agrárkomplexum Magyarországot – saját szavaival: az otthonos, tiszta, takaros országot – megjárt vezetője vállalkozik a filmben komplexuma gazdaságos üzemeltetésére. A fiatalember példásan kiismeri magát a tervgazdaság zegzugaiban. Ő is, munkatársai is esztrádzene pattogó ritmusaira(!) parádéznak végig a komplexum ügyében érintett intézményeken, könnyed rátermettséggel olajozzák az újraelosztás akadozó fogaskerekeit, apró ajándékokkal, ha kell, bókkal, ha kell, az „erős kéz” időszakának nosztalgikus felidézésével nyerik meg partnereiket, ütik el ügyetlenebb konkurenseiket a kedvező feltételektől. Új, őszinte vonás, hogy mindezt a gazdasági tevékenység szerves részeként, nem pedig attól idegen elemként ábrázolja a film.

Egyébiránt is sok mindent „elnéz” hősének Kolcov. Fiatal vezetője nyakas, indulatos, erőszakos ember, mentes a túlzott tekintélytisztelet önállóságot bénító bilincseitől. Személyisége csaknem mindig botránykő a felsőbb fórumokkal folytatott gazdasági vitákban. Még magánélete is viharokat kavar: férjes asszonyt szeret.

Nyilvánvaló: a meglévő helyzeten, a fejlődést gátló hagyományokon túllépni képes típus megrajzolására tett kísérlet tanúi vagyunk. Az ifjú vállalkozó konfliktusai az új fejlődésút konfliktusai is egyben; a megújulásért folyó küzdelem vezéralakjai sohasem lehetnek fejbólintó Jánosok. Csakhogy újszerű, egységes képi megjelenítés híján az új hős éppúgy fantom marad, mint említett elődjei.

Példaként egy ellentmondásosságában jellegzetes képsor a filmből: a főhős hatalmas alakja előregörnyed a vásznon, vállára, hátára a mögötte magasodó dombok, lejtős szántóföldek súlya nehezül. Agitatív kép, nem vitás, mondandóját is értjük: a hős a szovjet élet és fejlődés „reménye és támasza”, „Atlasz”, akit egy világ jövendőjének súlya nyomaszt. Ám egy vállalkozót, köznapi valójában, tevékenysége mindennapjaiban még akkor sem szerencsés a misszionárius patetikus pózában ábrázolni, ha lényege szerint, működése objektív hatásait tekintve valóban missziót teljesít is. Márpedig a reform e mozgékony self-made-man-jét időről időre a „márványember” megüresedett talapzatára kényszerítik az új termelési film régi, megkövült kifejezőeszközei.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/02 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6200