KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/augusztus
KRÓNIKA
• Kézdi-Kovács Zsolt: Marcorelles
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A hold igen kedvesen süt Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Film és szabadság A határok nélküli moziról
MAGYAR MŰHELY
• N. N.: Fénykép a tanítványoknak… Emlékek Balázs Béláról – részletek Tényi István filmjéből

• Bikácsy Gergely: Bíbor onánia Borowczyk Erkölcstelen meséiről
• Koltai Ágnes: Bizarr szentség Dušan Makavejevről
• Makavejev Dušan: Hogyan tiltották be a W. R., Az organizmus misztériuma című filmemet?
• N. N.: Dušan Makavejev filmjei
• Sneé Péter: Vastag hóréteg borít minket Budapesti beszélgetés Dušan Makavejevvel
• Takács Ferenc: Az élet ősze Monty Python avagy a hülyéskedés diadala
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Cédával álmodni jó Könnyű vér
• Báron György: Rendőrgyilkosság A halál villamosa
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: A tengeralattjáró
• Zalán Vince: A nagy kékség
• Koltai Ágnes: Bízzál bennem!
• Schubert Gusztáv: Babette lakomája
• Ardai Zoltán: És isten megteremté a nőt
• Tamás Amaryllis: Furfangos gályarabok
• Fáber András: Az operaház fantomja
• Szemadám György: Higgy neki, hisz zsaru

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Babette lakomája

Schubert Gusztáv

 

Babette a háborúból jön. A párizsi kommün után, férjét, fiát elveszítve menekül önkéntes száműzetésbe a zordon jütlandi partvidékre, hogy ott két szelíd vénkisasszony derék házvezetőnője és megkísértője legyen. Merthogy évtizednyi önmegtartóztatás után csak erőt vesz rajta délvidéki természete, igazi párizsi lakomával lepi meg puritán házigazdáit és pártfogoltjaikat. A lepényhalhoz, köleskásához, hidegvízhez szokott lutheránus gyomrokat teknősbékalevessel, tésztában sütött fürjecskével, Dom Pérignon pezsgővel és amontilladóval traktálni, ez bizony ördögi incselkedés. Nem az első az egyszerűségre szoktatott lelkészlányok életében. Az ördög kétszer is megjelent már nekik: egyiküknek fess lovastiszt képében, a másiknak egy bozontos szemöldökű francia hőstenor és alkalmi énektanár szájával ígérgetett fényes párizsi karriert. Mindkétszer alulmaradt. Babette lakomája az első sikeres ördögi kísértés. És egyben az utolsó is, mert immár nincs kit a szenvedélyek táncába vinni, a kisasszonykák élete elsuhant; tisztesen, szürkén, unalmasán. A kalandvágyó dán írónő, Karen Blixen szemében: jóvátehetetlenül bűnösen. Mert aki gyönyörtől, szenvedéstől megszeppenve távoltartja magát az emberektől, az nem is él, sorstalan, akár az angyalok. Így igaz, de lesz-e, aki a szüfrazsett kritikát a legmocskosabb század végén megszívlelheti. Innen nézve a két nővér eseménytelen élete nem bűnös mulasztás, hanem kivételes szerencse. A Babette lakomája gúnyos sors-anekdotából így lesz mára aranykori idill. A békebeli iróniához békeidő is kellene.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/08 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4408