KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/szeptember
KRÓNIKA
• Dobai Péter: In aeternam memoriam amice Vayer
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Azt a berbereknek kell megcsinálni Párbeszéd Jeles Andrással
• Székely Gabriella: A belgaság dicsérete Beszélgetés Fekete Ibolyával
• Stőhr Lóránt: Az ötvözet értékesebb a nemesfémnél Beszélgetés Szabó Ildikóval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Millennium mambó, kánkán, haláltánc Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Gelencsér Gábor: JLG, a játékos Korai művek
• Gelencsér Gábor: Egy lány és egy pisztoly Godard szerelmesfilmjei
CYBERVILÁG
• Beregi Tamás: Új Éva A Tomb Raider film-játék
• Herpai Gergely: Pixeldívák Nők a számítógépes játékokban
• Herpai Gergely: Amerikai szépség Final Fantasy – A harc szelleme
FESZTIVÁL
• Vizi E. Szilveszter: Népszerű tudomány Millenniumi Tudományos Filmszemle
• Báron György: Tiszavirág-filmek Szolnok
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Elvágólag Magyar sztárok
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Közelmúlt-analízis Tarantino előtt 1.
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Csak lazán Moszkva tér
• Bakács Tibor Settenkedő: Filmszeletek a pizza korából Pizzás
• Takács Ferenc: Szalmaszezon Szalmabábuk lázadása
• Turcsányi Sándor: Egy érzés béklyójában Umca, umca, macska-zaj
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Betépve
• Ádám Péter: A síró ember
• Bori Erzsébet: Rózsatövis – A francia pite
• Elek Kálmán: Jurassic Park 3.
• Harmat György: Dr. Dolittle 2.
• Köves Gábor: Yamakasi
• Hungler Tímea: Áldott a gyermek
• Ágfalvi Attila: Éjjel-nappal fiatalok
• Tamás Amaryllis: Élni tudni kell
• Pápai Zsolt: Gengszterek gengsztere
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A képernyős ember

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Yamakasi

Köves Gábor

 

Filmrendező, márkanév, üzletember: Luc Besson. Utóbbi két minőségében mostanában egyre többször. Tolassunk vissza a Taxiig. Komolytalan marháskodás, mégsem lehetett nem szeretni. Először is a politikai korrektség színpadán, amit ma filmkészítésnek hívunk, Besson lehülyézi a németeket, vértolulásos, bigott rasszistaként vezeti elő a francia rendőrfőnököt, hősének egy szimpatikus arab srácot tesz meg. És van képe amerikai filmet csinálni, chase-movie-t. Nyárra tökéletes, szimpátiánk a producer Bessoné. Taxi 2: enyhe izzadságszag csapja meg az orrot. Most meg ez a Yamakasi: fiúk a térről, a lakótelepi dzsungel hősei, mellesleg (dehogy mellesleg!) csupa kisebbség, brahiból házfalakat másznak, megőrjítik a fakabátokat, nem utolsósorban példát mutatnak. Törvényt, elvből, nem szegnek, mígnem becsületük és egy kisfiú életének („kisebb” ő is, a rendszer nem törődik vele!) megmentése úgy kívánja, hogy Robin Hood nyomdokaiba lépjenek. Klassz, szép, éljen, hurrá! Nem egészen, de majdnem. A Yamakasi a majdnemek és minthák filmje. Mintha ismét egy tökös filmet látnánk, mintha a lázadás szükségességéről szólna a mese. A fenéket! Átverés az egész, a krakélerség kimódolt, a bohémság kidekázott, fejlett csomagolástechnika és hipp-hopp akrobatika kérdése az egész. Besson túlontúl cool, egyre olyanabb. Gyanús, ahogy tetszeni akar. Házra gyűjt talán, vagy saját filmgyárra? Mindenesetre egyre dörzsöltebb üzletember. Lehet, hogy titokban divatlapból öltözködik?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/09 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3445