Fesztivál

Sepsiszentgyörgy – EVA Filmmakers Fest

Filmek nőktől nőkről

Vincze Teréz

A nők társadalmi helyzetének, sajátos problémáinak szélesebb körű bemutatásához nagy szükség lenne női filmfesztiválokra is.

Régi vágyam, hogy Magyarországon – habár a környezet jelenleg egyáltalán nem kedvez, és lényegében sohasem kedvezett, egy ilyen tervnek – mégis csak létre kellene hozni egy női filmfesztivált. Egy olyan fesztivált, ahol kizárólag nők által készített filmeket vetítenek. Semmilyen más megkötés nem lenne. Nem kell ennek versenynek lennie, mert nem a versengés a fontos. A fontos az, hogy a női alkotók láthatósága növekedjen, és ehhez erőfeszítések kellenek. Egyre inkább észlelhető, hogy már a nagy fesztiválok is tesznek erőfeszítéseket az ügyben – idén például Berlinben tizennyolc versenyfilmből hétnek, Cannes-ban huszonegyből négynek, Velencében pedig huszonháromból ötnek volt női rendezője. Ez kifejezett előre lépést jelent még akárcsak a néhány évvel ezelőtti állapotokhoz képest is.

Haladás tehát van, és még azt is mondhatjuk, hogy e haladás közelít felénk. Immár két éve ugyanis majdnem van magyar női filmfesztivál. Bár nem Magyarországon rendezik, de a program felét magyar rendezők filmjei adják. Az EVA Filmmakers Fest 2022 őszén második alkalommal került megrendezésre Sepsiszentgyörgyön, s koncepciója – a hely kulturális szellemének megfelelően – magyar és román rendezőnők filmjeire épít. A helyi művészmozi lelkes szervezőcsapata (élen a főszervező Anna Maria Popával, aki egyben az Andrei Muresanu Színház igazgatója is, illetve Lázár-Prezsmer Endrével, a művészmozi munkatársával) remélhetőleg hosszú távon is képes lesz életben tartani a kezdeményezést, és hosszú életű hagyományt teremtenek.

A női filmfesztiváloknak nemzetközileg 50 évre visszatekintő hagyománya van. Az első ilyen rendezvényt éppen félévszázada rendezték New Yorkban (1972–1980), s az 1970-es és ‘80-as években egyre gyarapodott a számuk. 1973-ban indult a Női Filmek Torontói Nemzetközi Fesztiválja, 1975-ben a New York-i Női Videó Fesztivál, majd 1979-ben a legrégebbi európai rendezvény, az azóta is folyamatosan működő Créteil Női Nemzetközi Filmfesztivál. Ezek a korai rendezvények az 1960-as évek végének polgárjogi és társadalmi mozgalmaival párhuzamosan felerősödő feminizmus kísérői voltak. A korszak feministái számára világos volt, hogy a társadalomban létező nemi egyenlőtlenség folyamatos újratermelődésének fontos eszköze a médiasztereotípiák állandó ismétlése. Ezért a feminista aktivizmus fontos eleme lett az a törekvés, hogy a nők végre csinálják meg a saját filmjeiket, vegyék kezükbe a saját imázsaik megteremtését. E törekvés indította el az ún. ‘cine-feminizmus’ mozgalmat, melynek létrejöttét a kor technikai fejlődése is segítette: elérhetővé váltak olyan kevésbé drága, és így könnyebben hozzáférhető technikák, mint a 16 mm-es film, majd a videó. A korai 70-es években megszerveződnek az olyan női filmkészítő kollektívák, mint a Women Make Movies (USA) és a London Women’s Film Group (Anglia). A kollektív működés segítette az anyagi, technológiai javakhoz való hozzáférést, az elkészülő művek pedig lehetővé tették, hogy a női filmfesztiválokon valóban lehessen is női alkotók által készített filmeket vetíteni.

Ebben a korszakban e fesztiválok a feminista aktivizmus színterei, lényegüket tekintve politikai tevékenységek voltak, melyek a feminista politikai elkötelezettség filmi formában történő megjelenítését, annak terjesztését célozták. Ezért esztétikai és formai értelemben is a feminista film, a fősodorbeli filmiparral szembeni ellenfilm megteremtésének lehetőségét látták a nőkről vagy nők által készített filmekben – ennek jegyében a fesztiválok programjának is részét képezték a feminista kollektívák által nőknek szervezett filmkészítő workshopok. Ugyanakkor e rendezvények megpróbálták felkutatni és bemutatni a kis számú és többnyire elfelejtett korai női alkotók munkáit is, amivel hozzájárultak a filmkánon női szempontú felülvizsgálatához. Összességében ezek a fesztiválok rendkívül fontos szereplői voltak a feminizmus kulturális projektjének, annak a folyamatnak, mely – ha nagyon lassan és sok megtorpanással is – mára a javuló számarányok, a növekvő női részvétel irányába mozdította ki a filmkultúrát.

Az elmúlt fél évszázad kétségtelenül hozott eredményeket, az utóbbi néhány év pedig kifejezetten csodálatra méltó díjesőt zúdított a női alkotókra. Miután az Oscar-díj első 93 éve női rendező díjazása nélkül telt el, 2010-ben Katherine Bigelow végre megtörte a jeget, amikor első nőként a Bombák földjénért a legjobb film és a legjobb rendezés díját is megkapta, az utóbbi két év pedig hirtelen két női Oscar-díjast is hozott. 2021-ben Chloé Zhao a Nomádok földjén című filmjéért a legjobb film és legjobb rendezés díját, 2022-ben Jane Campion A kutya karmai közt című filmért pedig a legjobb rendezés Oscarját vihette haza.

Ha pedig ilyen fényesen állunk, fel is merülhet a kérdés, hogy miért is volna akkor még mindig szükség külön női filmfesztiválokra? Egyrészt, bár igaz, hogy a számok hosszú távon javuló tendenciát mutatnak, a változás abszolút értékben számolva továbbra is igen visszafogott. A legtöbb nagy, és általában a kisebb fesztiválok is, lényegében férfi fesztiválok, mivel döntően férfiak munkáit mutatják be, férfi sztárrendezőket ünnepelnek. Nem is lehet ez másként, hiszen összességében továbbra is sokkal több filmet készítenek ők, mint női kollégáik, szükségszerűen nagyobb a választék férfiak készítette filmekből. Vagyis a női alkotók láthatóságának megerősítésére továbbra is nagy szükség van.

Másrészt az utóbbi években szerte a világban tapasztaljuk, ahogy a legkülönbözőbb rezsimek változatos társadalmi-politikai-gazdasági válsághelyzetekre adott reakcióként nyirbálják meg a nők jogait, korlátozzák testi önrendelkezését – ebből a szempontból hamarosan eljöhet az idő, amikor a női filmkészítés és a filmfesztiválok hangsúlyosabban visszatérnek a feminista gyökerekhez, a nők társadalmi helyzetét kritizáló cine-feminista aktivizmushoz.

*

A 2022 októberében második alkalommal megrendezett, nyolc napos sepsiszentgyörgyi rendezvény szervezői nem fogalmaztak meg harcos feminista programot, kultúraszervezői tapasztalatuk természetszerűleg vezette rá őket, hogy nők munkáiból válogatva különleges és izgalmas programot lehet összeállítani, a helyi színezetet pedig azzal adták hozzá az eseményhez, hogy román és magyar női alkotók műveire húzták fel a programot. A 2021-es első fesztivál magyar résztvevői között volt Kocsis Ágnes, akinek valamennyi nagyjátékfilmjét vetítették; Felméri Cecília kisfilmjei mellett bemutatkozott akkor friss, Spirál című nagyjátékfilmje; Horváth Lilitől a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre, Szilágyi Zsófiától pedig az Egy nap szerepelt a programban.

A 2022-es válogatás hat román és öt magyar alkotó műveit hozta el Sepsiszentgyörgyre és a környező településekre, ahol szintén szerveztek vetítéseket. Az első évhez hasonlóan, a második fesztiválon is elkísérték az alkotók filmjeiket a fesztiválra, hogy közönségtalálkozók és mesterkurzusok során beszéljenek filmkészítői tapasztalataikról, illetve válaszoljanak a közönség kérdéseire. A magyar alkotók közül ezúttal a kiemelt programban a Goda Krisztina – Divinyi Réka alkotópáros több filmjét vetítették, köztük a frissen moziba került Ida regénye című Gárdonyi-adaptációt. Szabó Réka pedig A létezés eufóriája című táncfilmjét kísérte el a fesztiválra.

Ahogy az előző évben is két fiatal magyar tehetség mutatkozott be sikeres elsőfilmmel (Spirál, Egy nap), ugyanígy a 2022-es program is rendkívüli bizakodásra késztet látva a két elsőfilmes alkotó lenyűgöző teljesítményét. Kis Hajni Külön falka című filmje már számos jelentős díj elnyerésével bizonyította kiválóságát, és Szakonyi Noémi Veronika Hat hét című filmje is úgy érkezett Sepsiszentgyörgyre, hogy nem sokkal korábban, teljesen megérdemelten, elnyerte a miskolci CineFest nagydíját.

A román alkotók munkái sem voltak kevésbé érdekesek. Teodora Ana Mihai, a Belgiumban élő román rendező-forgatókönyvíró, aki az Agusztusra várva (2014) című dokumentumfilmjével hívta fel magára először a nemzetközi figyelmet, most első játékfilmjét, a La Civilt hozta el a fesztiválra, amely igaz történeten alapul, és egy, a mexikói kartell által elrabolt lány, és a hatósági segítség híján az ügyet saját kezébe vevő anyja tragikus történetét dolgozza fel. Ligia Ciornei szintén játékfilmes debütáló munkáját mutatta be – Az elveszett év 1986 különleges hangulatú, erős atmoszférájú darab, mely fájdalmas témákat dolgoz fel. A csernobili reaktorbaleset után egy anyát az anyósa próbál abortuszra kényszeríteni félve attól, hogy a gyermek rendellenességekkel fog születni. De láthattunk dokudrámát kémeknek beszervezett civilekről, akik hadifoglyok kimentésében segítkeztek a második világháború alatt (Oana Giorgiu: Alkami kémek), Ioana Uricaru debütáló játékfilmje, a Lemonade pedig egy Amerikában ápolóként dolgozó román bevándorlónő viszontagságos sorsáról festett felkavaró képet. Ana-Felicia Scutelnicu Anisoara című munkájában pedig egy szülők nélkül felnövő falusi lány és az első szerelem elsöprő érzése játssza a főszerepet.

*

Ebből a rövid áttekintésből is kiviláglik, hogy a nagy közös elem ezekben a filmekben, hogy legtöbbször tragikus, határhelyzetekben lévő női főhősökről, specifikusan női problémákról mesélnek. A társadalom és politikatörténet emlékezetét női szemszögből alkotják meg. A női fesztiváloknak ez a máig fennálló, egyik legfőbb küldetése: a női szempont láthatóvá tétele, koncentrált felmutatása. Az ilyen rendezvények lehetőséget teremtenek a közönségnek arra, hogy a filmek összességéből szerezzenek tapasztalatokat erről a sajátosan női nézőpontról. A sepsiszentgyörgyi rendezvény sikeresen látott hozzá e feladathoz, és remélhetőleg a kitartó és elkötelezett szervezők munkájának köszönhetően a magyar és a román rendezőnők naptárában bejáratott helye lesz ennek az eseménynek, ahogy a közönség is egyre nagyobb számban szokik rá, hogy női filmeket nézzen. A jó példa láttán felbuzdulva én pedig újra reménykedem, hogy egyszer talán Magyarországon is lesz női filmfesztivál.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2023/02 44-45. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15666

Cikk értékelése:

szavazat: 0 átlag: -