|
|
|
MoziTitkok és vallomásokCsiger Ádám
Le
confessioni – olasz-francia, 2016. Rendezte és írta: Roberto Andò. Kép:
Maurizio Calvesi. Zene: Nicola Piovani. Szereplők: Toni Servillo (Salus),
Connie Nielsen (Claire), Moritz Bleibtreu (Klein), Daniel Auteuil (Roché).
Gyártó: Bibi FilmTV / RAI Cinema / Barbary Films. Forgalmazó: Cinenouvo Kft. Feliratos. 108 perc.
A
hasonlóságok a Viva la libertá - Éljen a
szabadság! és a Titkok és vallomások
között nem merülnek ki az író-rendező Roberto Andò és Toni Servillo, A nagy szépséggel befutott
színész-főszereplő személyében. Ezúttal is egy különc kívülálló hoz változást
egy közösség életébe: míg előző munkájukban az olasz ellenzéki párt
felszívódott vezetőjét kellett titokban lecserélni annak bolond ikertestvérére,
ezúttal egy szerzetes jelenik meg egy befolyásos személyekből álló,
összeesküvésekkel rendszeresen gyanúsított társaság csúcstalálkozóján, az
IMF-vezér meghívására. A korábbi film egy magas rangú politikus, az új pedig a
Valutaalap fejének megváltástörténete, ezúttal Agatha Christie-t idéző
kamara-krimibe csomagolva. Nem véletlen, hogy a Meggyónom című Hitchcock-thrillert emlegetik benne: az IMF-fejes
gyón a papnak a találkozó előestéjén, majd reggel holtan találják, és vendégét gyanúsítják,
mivel a hulla fején talált zacskó az ő tulajdona – és ahogy az ellenzék
vezetőjének önkéntes száműzetése is keresztülhúzta a pártvezetés számításait,
úgy a Valutaalap igazgatójának pálfordulása is szabotálja a csoport terveit.
A
filmet ellipszis-dramaturgia és flashback-szerkezet működteti: az igazgató
vallomását visszaemlékezésekben csepegtetik, csak a fináléban adva meg a
kulcsfontosságú információmorzsát. Narratív trükkök ide vagy oda, az alkotók
előző filmjével ellentétben a Titkok és
vallomások mindenben kiszolgálja a legszélesebb közönség elvárásait és
előítéleteit. A csoport tagjai még a mindennapi rutinjukhoz képest is gonosz
összeesküvést szőnek, egyikük pedig egy őszinte pillanatában egy mondaton belül
hasonlítja a bankokat a maffiához és a titkos társaságokhoz. Csak azt nehéz
eldönteni, kinek jutottak kínosabb szövegek, a hithű papnak („Isten figyelmét semmi nem
kerüli el”) vagy a cinikus IMF-vezérnek („a demokrácia hazugság”).
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 5 átlag: 7.2 |
 |
|
|
|
