Láttuk mégBountyNóvé Béla
Egykedvűen locsogó habok, sós szél, dagadó-lankadó vitorlák, nőtelenség és nőttön-növő unalom – mire gondolhat vajon a tengerek viharedzett vándora egy-egy hosszúra nyúló expedíció alatt?
Egykedvűen locsogó jelenetek, dagadó-lankadó cselekmény, nőttön-növő unalom a vásznon – mire gondolhat vajon a vetítések viharedzett vándora egy-egy hosszúra nyúló produkció alatt?
Legfeljebb csak arra, micsoda eszement ember az, aki vakmerő kalandvágyból tengerésznek-filmszemlésznek áll. Most valljuk be, ma már egyik sem kalandos pálya igazán. Hiszen ha csak a Horn-fok viharait, némely bírálat viharzó hullámveréseit kellene kiállniok! Ám szakmájuk próbája sokkal keményebb: vesztegelni, tűrni, várni – jó szélre, filmre egyaránt...
Nem csoda hát, ha egy brit vitorlás csalódott legénysége kapitányától, népszerűtlen tisztjeitől, s a fölöslegesnek ítélt rakománytól szabadulva, lázadásra adja fejét, s az „idők szelére” (a felvilágosodás vadember-nosztalgiájára, a francia forradalom feltámadó fuvallatára) hagyatkozva Tahiti csábító öbleiben talál menedéket.
A Richard Hough bestseller regényéből vett történet éppoly jól ismert, mint az a kalóz- és kalandfilm zsáner, amelynek szellemtelen, könnyű fogyasztásra szánt szériagyártmánya e mostani amerikai moziváltozat. A narratív keretbe foglalt epizódok (a kapitány számot adva az admiralitás királyi bírósága előtt utólag idézi fel hajója elvesztésének történetét) nehezen bontakoznak, s eközben nem csak az unásig mutogatott korhű hajócska, ám a film eresztékei is szüntelen recsegnek-ropognak; a dramaturgia szétesik, a konfliktus szivacsosán felpuhul, akár a hajófenéken ázó-málladozó rakomány. Hiába az egzotikus tahiti lányok, a gauguini beállítások, idegenforgalmi show-betétek és párásán erotikus mutatványok; hiába a lágyan ringató Vangelis-muzsika, a nyolcvan évesen is magabiztos előkelőséggel játszó Lawrence Olivier (a bíróságon elnöklő lord-admirális szerepében), a film kormányosa a Kaland-óceánról menthetetlenül áttévedt az Unalom tengerének szélességi és hosszúsági fokaira.
Partot érve, talán lesz egy kis ideje az expedíció kudarcán való töprengésre, mielőtt egy újabbnak neki vágna:
„Filmere non – navigare semper necesse est...”
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1316 átlag: 5.56 |
 |
|
