KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/március
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Tükröm, tükröm Filmszemle után
• Várkonyi Benedek: Emerenc királynő Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Vincze Teréz: Ordítás és országimázs Magyarország 2011
• Pápai Zsolt: Júdás-napi fagy Drága besúgott barátaim
SZÍNÉSZPORTRÉ
• Kolozsi László: Ede elment Garas Dezső (1934–2011)
NŐK A FELVEVŐGÉPPEL
• Vincze Teréz: Nők a felvevőgéppel A mozi neme
• Kovács Kata: Celluloid örökösnők Filmrendező-lányok
• Alföldi Nóra: Beszélő fejek Polisse
• Tüske Zsuzsanna: Nő a volánnál Ida Lupino
TESTKÉPEK
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 1. rész
• Pintér Judit Nóra: Test és tükör Cronenberg test-képei
MOZI
• Pálos Máté: Együtt az ég alatt
TESTKÉPEK
• Horváth Eszter: Beszéljünk a szexről? Veszélyes vágy
• Varró Attila: Kanossza Shame – A szégyentelen
ALEXANDER PAYNE
• Baski Sándor: Keserédes élet Alexander Payne filmjei
MESETERÁPIA
• Hirsch Tibor: Sorskönyv-mesék Mesefilmterápia – 2. rész
TELEVÍZÓ
• Varga Balázs: Családban marad Átok
• Schubert Gusztáv: Közös többszörös Társas/Játék
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Kirúgó mérkőzés Krízispont
• Huber Zoltán: Vissza az alapokhoz A némafilmes
• Gelencsér Gábor: Utazás Katatóniába Isztambul
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Grafománia és tipomágia Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel
MOZI
• Margitházi Beja: Aurora
• Vajda Judit: Bor, tangó, kapufa
• Forgács Nóra Judit: Szex felsőfokon
• Kovács Kata: Családban marad
• Barkóczi Janka: Szilvás csirke
• Baski Sándor: Az erő krónikája
• Alföldi Nóra: Az ördög benned lakozik
• Parádi Orsolya: Szingli fejvadász
• Roboz Gábor: Védhetetlen
• Sepsi László: Borotvaélen
• Nevelős Zoltán: Tirannoszaurusz
• Kovács Marcell: A bűn hálójában
• Tüske Zsuzsanna: Egy hét Marilynnel
• Varró Attila: Warrior
DVD
• Lichter Péter: A nyugtalanság kora
• Pápai Zsolt: Adėle H. története
• Tosoki Gyula: Vasököl
• Sepsi László: A fegyver éve
• Géczi Zoltán: Nagy Sándor, a hódító
• Varga Zoltán: A rettegés mélye
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Almodóvar-zenék

Matador a lemezboltban

Fáy Miklós

 

Ez volt az igazi döbbenet. Bemenni a lemezboltba, és látni, hogy kiadták Pedro Almodóvar filmzenéit. Eddig azt sem tudtam, hogy vannak neki egyáltalán filmzenéi. Jó, nyílván szól valami a képek alatt, azt senki nem engedheti meg magának, amit Bresson, de hogy mi és miért, hol és mikor szól... Az egész olyan, mint egy televíziós dokumentumfilm. Azt mondják, hogy nyomasztó a hely, és közben tényleg szól valami mélyvonós társaság. A legjobb az egészben az, hogy nem viszi túlzásba. Nincs számára nagy jelentősége, ezért csak akkor használja Almodóvar a zenét, amikor mondani akar vele valamit. Nem súlyosat, véglegeset, csak határozottat. Kell itt, egy ilyen lemez láttán bármire is gondolni? Nem egészen egyszerűen a piac törvényeinek tiszteletéről van szó, egy sor régi, spanyol sláger piacradobásáról Almodóvar fedőnévvel?

Igen, igen, igen. Akarom mondani: nem, nem, nem. Igen, piacon vannak a régi, spanyol slágerek, de azért kell még valamire gondolni. Arra, hogy éppenséggel lehetnének ezek magyar slágerek is.

Almodóvar igazi kelet-európai életutat járt végig. Tizenhat évesen Madridba ment filmezést tanulni, csak éppen az iskola nem volt meg, ahol megtanulhatta volna a mesterséget. Ez időnként meg is látszik a filmjein, szabálytalanul dolgozik, furcsák a vágások, hajlandó a kész anyagban hibákat hagyni, ha a jelenet tempója azt kívánja. De ez akkor még csak a remélt jövő. Tizen- huszonévesen azért dolgozik, hogy megvehesse az első Super 8-as kamerát, és mert feszíti a mondanivalója, ír és zenél. Együttest alapít, az Almodóvar McNamarát. Ha értenék spanyolul, alighanem lelkesedni is tudnék, biztosan halálosan szellemesek a szövegei. Szövegértés nélkül, mily sajnálatos, a filmeken is felhasznált saját számoknak van valami elképesztő csehszlovák pop-jellege. De Almodóvar elküzdi magát a lehetőségig, és időben megjön a siker – ebben különbözik az ő története a magyar kollégákétól. A zenéhez való viszonya azonban nem mélyebb, mint Tímár Péteré, vagy hogy egy híresebb filmslágergyárost említsek, mint Quentin Tarantinóé. Mindannyian kész anyagból dolgoznak. Mindannyian a hagyományos értelemben vett filmzene ellen dolgoznak. Mindhárman képesek arra, hogy elfeledett első vagy másodosztályú slágereket írjanak a szem belső falára. Ki tudná elfelejteni a Chuck Berryre tvisztelő Uma Thurmant? Kit hagyna hidegen az Angelát éneklő Cseh Tamás? Van-e nagyszerűbb pillanat, mint az öngyilkosok szeretkezési jelenete a Matadorban, míg szól Mina érzelmes, fájdalmas hangja. Espérame en el cielo, corazon. Hiába nem tudok spanyolul, ezt még én is értem. Várj rám a mennyországban, szívem.

 

The Songs of Almodóvar - EMI. 1998.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/11 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3864