KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/március
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Tükröm, tükröm Filmszemle után
• Várkonyi Benedek: Emerenc királynő Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Vincze Teréz: Ordítás és országimázs Magyarország 2011
• Pápai Zsolt: Júdás-napi fagy Drága besúgott barátaim
SZÍNÉSZPORTRÉ
• Kolozsi László: Ede elment Garas Dezső (1934–2011)
NŐK A FELVEVŐGÉPPEL
• Vincze Teréz: Nők a felvevőgéppel A mozi neme
• Kovács Kata: Celluloid örökösnők Filmrendező-lányok
• Alföldi Nóra: Beszélő fejek Polisse
• Tüske Zsuzsanna: Nő a volánnál Ida Lupino
TESTKÉPEK
• Kelecsényi László: A test szavai Utazás az érzékek birodalmába – 1. rész
• Pintér Judit Nóra: Test és tükör Cronenberg test-képei
MOZI
• Pálos Máté: Együtt az ég alatt
TESTKÉPEK
• Horváth Eszter: Beszéljünk a szexről? Veszélyes vágy
• Varró Attila: Kanossza Shame – A szégyentelen
ALEXANDER PAYNE
• Baski Sándor: Keserédes élet Alexander Payne filmjei
MESETERÁPIA
• Hirsch Tibor: Sorskönyv-mesék Mesefilmterápia – 2. rész
TELEVÍZÓ
• Varga Balázs: Családban marad Átok
• Schubert Gusztáv: Közös többszörös Társas/Játék
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Kirúgó mérkőzés Krízispont
• Huber Zoltán: Vissza az alapokhoz A némafilmes
• Gelencsér Gábor: Utazás Katatóniába Isztambul
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Grafománia és tipomágia Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel
MOZI
• Margitházi Beja: Aurora
• Vajda Judit: Bor, tangó, kapufa
• Forgács Nóra Judit: Szex felsőfokon
• Kovács Kata: Családban marad
• Barkóczi Janka: Szilvás csirke
• Baski Sándor: Az erő krónikája
• Alföldi Nóra: Az ördög benned lakozik
• Parádi Orsolya: Szingli fejvadász
• Roboz Gábor: Védhetetlen
• Sepsi László: Borotvaélen
• Nevelős Zoltán: Tirannoszaurusz
• Kovács Marcell: A bűn hálójában
• Tüske Zsuzsanna: Egy hét Marilynnel
• Varró Attila: Warrior
DVD
• Lichter Péter: A nyugtalanság kora
• Pápai Zsolt: Adėle H. története
• Tosoki Gyula: Vasököl
• Sepsi László: A fegyver éve
• Géczi Zoltán: Nagy Sándor, a hódító
• Varga Zoltán: A rettegés mélye
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Reno 911!

Mocskos zsaruk

Pernecker Dávid

Tíz éve ért véget a mai napig elképesztően tabudöntő Reno 911!.

 

A dokumentumfilmes formája ellenére erősen manipulált Zsaruk 1989-ben indult proto-valóságshowja bűnben fogant, a csúcspontra ért amerikai bűnözési hullámot azonban kritika megfogalmazása nélkül, katasztrófaturistaként lovagolta meg. A bulvárdokumentum-sorozat legnagyobb érdeme nyilván nem az, hogy manipulatív ostobaságával kikövezte az utat a Big Brother és fattyai számára, hanem hogy többtucatnyi évadon keresztül sulykolt autoritás-propagandája során olyan irreális képet festett a bűnüldözésről, hogy önmaga paródiájaként vált szinte kötelezően parodizálandóvá. Sokan űztek gúnyt a Zsarukból, de senki nem tette azt olyan öntörvényűen, sokkolóan, vakmerően provokatív és tabudöntögető módon, mint a Thomas Lennon, Robert Ben Garrant és Kerry Kenney-Silver által megálmodott, kultikussá vált Reno 911! (Zsaruk bevetésen), melynek eddigi utolsó, hatodik évada 10 éve ért véget. A Reno 911! elképesztően éles humorú epizódjaiban a Zsaruk tabloidvalósága a ’90-es évek nagyhatású brit áldokumentarista-sorozatainak (People Like Us, A hivatal, Operation Good Guys) jól bevált formátumában bűnös röhögőgörcsök közepette kap lángra. A Reno 911! szerzői (akik társaikkal együtt színészként olykor több idióta szerepben is brillíroznak) az áldokumentumfilmes stíluskeretek között improvizálva keltik életre „a világ legnagyobb kisvárosa”, a nevadai Reno leghülyébb seriffjeit, akik rendszeresen törik át a „negyedik falat”. Kiszólnak az operatőrnek azon háborogva, hogy a róluk készült sorozatban csak a legbénább megmozdulásaik láthatók, elterelik a figyelmét, ha épp rájárnak a lefoglalt kokainra, és a Zsaruk akciófétisére reflektálva próbálnak vagánykodni (remek slapstick lesz belőle). Ahogy a Reno 911! társulatának tagjai a Zsaruk struktúrájára rímelő szkeccs-jeleneteikben karaktereik imádni való retardáltságában lubickolva improvizálnak arcpirítóan trágár, időtlenül idézhető suttyóságokat, az nem csak a Zsaruk túl komolyan vett párbeszédeinek mutat be. A rögtönzés több mint a paródia eszköze a Reno 911!-ben, az improvizáció világot épít. A jelenetek körvonalai, alapszituációjuk, elejük-végük volt csak adott, ami köztük történik, az a szerzők és megannyi komikusbarátjuk egyszeri és megismételhetetlen műve, melynek köszönhetően a sorozat fiktív-alternatív Renója a tévétörténelem legtaplóbb, legszürreálisabb városává vált. Mintha kizárólag szivacsagyú crack-függők, beltenyésztett tahók, szexuális bűnözők, perverzek, eszelős prostik, kisstílű csalók, korrupt politikusok laknák a várost (melynek polgárai annyira imádták a sorozatot, hogy megmentésére aláírásgyűjtésbe kezdtek). Visszatérő vendégek ők, akik olykor egy-egy rövid jelenetben, máskor tartalmasabb cselekményszálak abszurd káoszában próbálják megúszni büntetésüket. A könnyen megkedvelhető törvényen kívüliek általában valamilyen röhejes módon lógnak meg a törvény őrei elől vagy épp a rendszer csődjeként kerülnek újra és újra szabadlábra (a legfrappánsabb jeleneteket a mai napig vetítik oktató céllal amerikai rendőrkapitányságok). A Reno 911! kitűnően értelmezhető szatíraként is, hiszen mégis milyen az a fent említett rendszer, melyben olyan amorális dilettánsok tartják fent a nem létező rendet, akik versenyt szerveznek maguk között kivégzésre – „ami olyan, mint a NASCAR, csak lehet tudni, hogy ki fog meghalni” – szóló helyjegyekért. Az nyeri a jegyeket, aki le tud tartóztatni valakit, aki parókát hord, van nála crack és/vagy van állat-tetoválása. Ha ez a valaki zsidó is, azért dupla pont jár. Miközben a politikai korrektség hulláma paralizálja a nagyvászon komédiáinak többségét, üdítő látni, hogy másfél évtizede készülhetett egy olyan sorozat, melyben mesteri komikusok rasszista, homofób, vallásokat, időseket és gyerekeket és fogyatékkal élőket nem kímélő éjfekete poénokkal bombázzák porig a mit sem változott, hipokrita, buta, agresszív, korlátolt amerikai idiokráciát és az általunk túlságosan is nagyra tartott úgynevezett „jó ízlést”. Ahogy pedig ezek a csodálatosan nyomorult seriffek mindenkire bármiért fegyvert fognak (sokszor egymásra is), ahogy próbálják elsumákolni vétkeiket, és ahogy tök részegen határkerítést húznak fel a mexikói bevándorlók visszatartására, úgy emelkedik a Reno 911! vérpezsdítően szatirikus paródiája profetikus magasságokba.

 

Zsaruk bevetésen (Reno 911!) – amerikai, 2003-2009. Kreátorok: Robert Ben Garrant, Thomas Lennon, Kerri Kenney-Silver. Szereplők: Thomas Lennon (Dangle), Robert Ben Garrant (Travis), Kerry Kenney-Silver (Trudy), Michael Patrick Jann (Rendező). Gyártó: Jersey Television / Comedy Central. 88 x 22 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/07 47-48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14160