KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/október
BLOG
• Wostry Ferenc: A kiúttalanság történetei Cinefest 7.
• Baski Sándor: Tablóképek Ká-Európából CinePécs 2010
KÖZELJÖVŐ-FANTÁZIÁK
• Kömlődi Ferenc: Közeljövő-képek Poszt-cyberpunk a XXI. század első évtizedében
• Kubiszyn Viktor: Háló által homályosan Virtuális közeljövő
MALICK
• Hlavaty Tamás: Az égig érő fa Az élet fája
ÁLOMMOZI
• Jankovics Márton: Kamera a tudattalanban Álomfilmek
• Lovas Anna: Álmok a negyedik falon túlról Satoshi Kon
• Géczi Zoltán: Álomterror Satoshi Kon: Paprika
FRANCE NOIR
• Géczi Zoltán: Marseille-i éjszakák Francia krimi 2000–2010
• Ádám Péter: A metropolis démona Ős-noir: Fantômas-sorozat
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Színésztükör Kállai Ferenc
PORTRÉ
• Zalán Vince: Kisvárosi víkendek Ivan Passer másfél cseh filmje
FILMISKOLA: A MONTÁZS
• Vincze Teréz: Tér-idő-gondolat Vágás és montázs
• Vincze Zsuzsanna: Filmek újratöltve Tévére vágva
• Varga Balázs: Folytonossági hiányok Az ugró vágás
TELEVÍZÓ
• Klág Dávid: Kentucky cowboy A törvény embere
KRITIKA
• Pápai Zsolt: Posztforradalmi jasszkorszak Kolorádó Kid
• Horeczky Krisztina: A boldog részünk Pina Bausch: Álomtánc
• Schreiber András: Egyik sír, másik nevet Juan José Campanella: Szemekbe zárt titkok
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Az ígéret megszállottja Ben Sherwood: Charlie St. Cloud halála és élete
• Szabó Noémi: Sekélyes sírhant Charlie St. Cloud halála és élete
MOZI
• Vajda Judit: Poézis – Mégis szép az élet
• Vajda Judit: Lourdes
• Forgács Nóra Kinga: A méz
• Zalán Márk: Minden rendben lesz
• Kolozsi László: Szeretők
• Ádám Péter: Dumas
• Vincze Teréz: Nők férfiak nélkül
• Roboz Gábor: Mission London
• Parádi Orsolya: Soul Kitchen
• Alföldi Nóra: Pancserpolice
• Sepsi László: A kaptár – Túlvilág 3D
• Baski Sándor: The Expendables – A feláldozhatók
• Varró Attila: Tolvajok városa
DVD
• Alföldi Nóra: A fantasztikus Róka úr
• Pápai Zsolt: A harcmező hírnökei
• Sepsi László: Mi a gond velem?
• Nagy V. Gergő: A köd

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Amerikai mesterlövész

Győztes és áldozat

Soós Tamás Dénes

Clint Eastwood iraki háborús drámájában a patrióta amerikai lelket is megszaggatja az ölés aktusa.

 

Sikerként könyvelni el a terror elleni háborút – ez csak Oszama bin Laden 2011-es likvidálása óta kiváltsága az amerikai tömegfilmnek. Korábban, ha az iraki vagy az afganisztáni háború került szélesvászonra, egy-két kivételtől eltekintve a kritikus hangok szöktek magasabbra, a bin Laden utáni hajszát precízen dokumentáló Zero Dark Thirty-vel kezdődően viszont a terror elleni harc pozitív végkicsengésű történetei kerültek túlsúlyba az Act of Valortól A túlélőig. Peter Berg A túlélőben ugyan eltekint a tömegfilmben elvárt totális sikertől, de csak azért, hogy megalapozzon az amerikai harcosok emberfeletti teljesítményének. A túlélő az erkölcsileg és fizikailag is felsőbbrendű amerikai katonák dicshimnuszát énekelte meg, pátoszát pedig abból fakasztotta, hogy a tálib túlerő ellenében elhulló áldozatok szerepkörébe helyezte hőseit.

A tendenciának megfelelően az Amerikai mesterlövész hőse is egyszerre győztes és áldozat. Chris Kyle az amerikai hadtörténet leghatékonyabb mesterlövésze volt, de neki is meg kellett fizetni az árat a „sikerért”. Az Amerikai mesterlövész háborús drámaként szikár, szűkszavú, mondhatni spártai – tökéletes ellentéte A túlélő hiperrealista háborúpornójának, amely a testi sérülések és megpróbáltatások hatásvadász látványára épített. Ez az eastwoodi visszafogottság a film fő erénye: a munkáját pragmatikus monotonitással végző precíziós lövész szellemének komótos, de alapos korrózióját követjük nyomon fázisról fázisra.

Ám Eastwood hiába mélyeszti Kyle pszichéjébe kameráját, nem hoz felszínre új, de még csak drámai igazságokat sem. Az iraki háborúról szóló művek legbiztosabb buktatója ez: habár fontos film kevés született a témában, már számtalan aspektusát feldolgozták. Aligha újdonság például a poszt-traumatikus stressz szindróma tüneteinek mégoly éles szemű megfigyelése, vagy épp a háborútól elszakadni képtelen katonák drámája, amelyet legutóbb A bombák földjén dolgozott fel idegtépően hatásos és esztétikailag is megalapozott módon.

Igaz, Kyle nem azért tér vissza újra és újra Irakba, mert adrenalin adagjára szomjazik, mint Bigelow tűzszerésze, hanem mert idealista megszállottsággal küzd hazájáért. Ő egy vallásos, fegyvermániás és naiv texasi srác, aki cowboynak született, de a terrorista merényletek hatására katona lett. A film és az alapjául szolgáló önéletrajz azonban eltér Kyle jellemét illetően: a valódi mesterlövész ellentmondásos nézetei filmen patrióta elkötelezettséggé finomodnak. A valódi Kyle saját bevallása szerint élvezte a gyilkolást, és meg volt róla győződve, hogy a testet öltött gonosz ellen hadakozik Irakban. A filmbeli Kyle már nem szeret ölni; bajtársaiért teszi és megviseli az ölés aktusa. Keze ráadásul igazságos kéz: sohasem hibázik, sohasem téved. A bombák földjén világában még senkiről nem lehetett megmondani 100 %-osan, hogy terrorista-e – épp a terrorizmus gerjesztette paranoia alapja ez a bizonytalanság. Kyle viszont csak szavatolt terroristákat öl, és azokat is kivárás, megfontolás után. Erkölcsi dilemmával talán egyszer szembesül, többek közt ezért is szürkül el a drámája.

Az Amerikai mesterlövész kapcsán így nem is az az érdekes, hogy az átlagnál kimunkáltabbak, realisztikusabbak-e a harcjelenetek (azok), elmélyíti-e a színészi játék a jellemeket (elmélyíti), leegyszerűsödik-e a történet a fiktív, iraki mesterlövész-doppelgänger bevezetésével (le bizony). Hanem az, hogy filmre vihető-e a kontextus felrajzolása nélkül az Egyesült Államokban elterjedt álláspont, amely ha a háborút nem is, de a háborút vívó katonákat támogatja? Szabad-e értékítélet nélkül beszélni az iraki háború hősének kikiáltott és elgondolása szerint keresztes háborút viselő katonáról, akinek fekete-fehér világképét a film nem kérdőjelezi meg?

Eastwood hiába sugallja azt, hogy nem a hatékony gyilkológép, hanem az emberiségéhez visszataláló családapa a valódi hős, filmje mégis középutas marad. Ahol a háború abszurditását ragadhatná meg a minden halálos találat után még a helyszínen kitöltendő papírokkal, amelyek az emberölés jogosságát bizonyítják, csak az amerikai szuperkatona tévedhetetlenségét látja. Ahol pedig a nemezissel behozott tükörszerkezet a másik fél megértését célozhatná, ott csak akciósablonokat talál. A végkövetkeztetés: a háborúba nemcsak a kétkedő, de a kétséget nem ismerő all-american guy lelke is beleszakad. Kár, hogy ennyi drámát már az első Rambo-film is felvillantott.

 

AMERIKAI MESTERLÖVÉSZ (American Sniper) – amerikai, 2014. Rendezte: Clint Eastwood. Írta: Chris Kyle önéletrajza alapján Jason Hall. Kép: Tom Stern. Szereplők: Bradley Cooper (Kyle), Sienna Miller (Taya), Jake McDorman (Ryan), Brian Hallisay (Gillespie). Gyártó: Village Roadshow / Malpaso Productions. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 134 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/02 50-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12135