Beszélgetés Nyikolaj DosztallalEgy bohóc mennyországaCsala Károly
Nyikolaj Dosztal Felhő-mennyországát hazájába a kritikusok az 1992-es év legjobb orosz filmjének szavazták meg, és díjat nyert Svájcban, a Locarno-i fesztiválon is.
– Egy nem angol nyelvű országban helytelenül Clown Heavennek (s nem Cloud Heavennek) írták filmje címét. Az ördög bújhatott a szedőbe, nem tudhatta, hogy hibájával telibe talált.
– Andrej Zsigalov, aki Kolját, a főszereplőt játssza, civilben bohóc. Érdeklődése és tehetsége meglehetősen sokoldalú. Jól énekel és gitározik – ez talán a filmből is kiderült –, s ha kedve támad, saját szerzeményeit adja elő. Még az elején jártunk a forgatásnak, amikor egy este, munka után, odajön hozzám Andrjusa, és azt mondja, hallgassam csak, komponált egy dalocskát. Ez volt az Oblakoraj. Félig komolyan; félig tréfásan megkérdezte: nem illik-e ez a nóta a filmbeli Koljához, nem kéne-e beletennünk valamelyik jelenetbe. Dehogynem! Olyanynyira, hogy a film címét is ez adta végül, mert eredetileg, ahogyan Georgij Nyikolajev megírta, Csillagóra helyi idő szerint (Zvjozdnij esasz po mesztnomu vremenyi) lett volna.
– Ő csakis forgatókönyvszerző, vagy szépíró is?
– Kizárólag forgatókönyvírással foglalkozik. Nekem Georgij Danyelija ajánlotta. Nyikolajev viszonylag fiatal ember, nálam mindenesetre fiatalabb...
– Olvasom a fesztivál műsorfüzetében, hogy ön 1946-ban született, s elvégezte a moszkvai filmfőiskolát...
– Na, az viszont tévedés. Nem a VGIK-et végeztem, hanem a Viszsije Kurszi, vagyis a már főiskolai végzettségű emberek átképzését szolgáló, felsőfokú filmkészítői tanfolyamhallgatója voltam, s ott Danyelija volt a tanárom. Egyébként televíziós újságírói szakon végeztem az egyetemen, de őszintén szólva, semmilyen újságíró nem vagyok, és nem is voltam, mert mindjárt a diploma megszerzése után a filmgyárba mentem. Ez vonzott. Családi örökség ez nálunk.
– Csak nem rokona a Moszfilm vezérigazgatója?
– De bizony, Vologya, a bátyám, ő az. Korábban sokat asszisztenskedett, gyártásvezetőként is dolgozott, méghozzá Bondarcsuk szuperprodukcióiban, volt alkalma kiismerni a szovjet filmgyártás és- szervezés minden csínját-bínját. Így aztán szépen emelkedett fölfelé a ranglétrán – most már nem is egyszerűen vezérigazgató, hanem a Moszfilm elnöke. Tudja, nálunk most annyi elnök van... Ahogy hullik szanaszét a szakma – a Moszfilm is, mellesleg mondva, mert minden stúdió önállósodott, s nem is igen tudnám megmondani, Vologyának pontosan mi is a hatásköre –, ahogy aprózódnak a vállalatok, úgy növekednek a rangok és a címek. De visszatérve a családi örökséghez: nem a bátyámra gondoltam, hanem apámra, aki rendező volt, sajnos, egy autóbalesetben korán elhunyt, amikor én még csak tízéves voltam.
– A Felhő-mennyország elkészültében segített-e az a tény, hogy a Moszfilmhez régi kapcsolat fűzi a családot?
– Mit mondjak... delikát kérdés. Szándékosan nem a Moszfilm egyik stúdiójában próbálkoztam vele, hanem egy független stúdiónál – ilyenek is vannak most már nálunk szép számmal, s három-négy évvel ezelőtt, amikor a Felhő-mennyországot készítettem, már akkor is úgy teremtek, mint eső után a gomba –, ezt a stúdiót úgy hívják: 12A.
– Látok még egy ismerős nevet: Batalov.
– Á nem, puszta névazonosság. A Fegyát játszó Szergej Batalov most már ugyan Moszkvában színházi alkalmazott, de eredetileg omszki színész. Irina Razanova pedig – ő a filmbeli Valja – rjazanyi, de mára már ő is moszkvaivá lett. Nem véletlen egyébként, hogy nem a moszkvai színészek közül válogattunk. Natalja, a főhős szerelme is példának okáért minszki. Andrej Zsigalov, a főszereplő sem moszkvai akcentussal beszél: cseljabinszki szüntetésű, ezt a „vidéki réteget” hámozta elő most magából a forgatáson. Ő, ugye, bohóc, nem színész, bár szerepelt már korábban is filmen – én is ott ríttam először -; -de megemlítem még, hogy a Tatjana Ivanovnát játszó asszony is csak szegről-végről filmszínésznő, valóiéban bábszínész.
– Három évvel ezelőtt mutatták be filmjét. Mit csinált azóta?
– Egy másik filmet forgattam tavaly, illetve még tavalyelőtt Fazil Iszkander írásából. Egy színtiszta komédiát, nem ilyen kettős arculatú farce-ot, mint amilyen a Felhő-mennyország. Szuhumiban játszódik – ott is forgattuk, s ma döbbenet látnom a tévében, hogy szinte minden szép helyszínünket ripityára lőtték a harcok során –, egy fotográfusról szól, egy helybeli Casanováról.
– Mit szól az orosz közönség a Felhő-mennyországhoz?
– Semmit. A közönség nálunk most nem néz mást, csak huszadrangú filmeket. Azokkal van teli minden mozi. Az az igazság, hogy afféle „fesztiválfilmnek” bizonyult a Felhő-mennyország. Mindenfelé tetszik a kritikusoknak – s kész, ennyi. Jó érzés bejárni vele a világot, de azért hiányzik a nagyközönség elismerése, nem tagadom.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1259 átlag: 5.61 |
 |
|
