KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/április
KRÓNIKA
• Fehér György: Föld Ottó halálára
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: Derék had Játékfilmek
• Varga Balázs: Valami történik Beszélgetés Koltai Lajossal
• N. N.: A 33. Magyar Filmszemle díjai
• Stőhr Lóránt: Falusi séta Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Mihancsik Zsófia: Szeretet-skála Beszélgetés Dettre Gáborral
• Bakács Tibor Settenkedő: A két Holovácz Kisjátékfilmek
• Andor Tamás: Téged is leleplez Dokumentumfilmek

• Csejdy András: Mi az ördög David Lynch: Mullholland Drive
• Nevelős Zoltán: Mágus a neten davidlynch.com
• Horváth Antal Balázs: Bizonytalan földrajz Lynch-szótár
• Kolozsi László: Marilyn, szomorúság Egy kép
• Szűk Balázs: Hangyák a szalonban Buñuel állatszimbólumai
• Bikácsy Gergely: A zsarnok valóság Buñuel foglyai
• Ardai Zoltán: Lovagról és papokról Huysmans/Buñuel
KÖNYV
• Kelecsényi László: Féljünk együtt! Alfred Hitchcock
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Japán csend Pordenone – Sacile
KRITIKA
• Békés Pál: Mivégre? Kamondi Zoltán: Kísértések
• Báron György: Csak egy zenész Szabó István: Szembesítés
• Korcsog Balázs: Inter arma Wilhelm Furtwängler
• Mátyás Péter: Home, home Gárdos Éva: Amerikai rapszódia
• Takács Ferenc: Klisé-világ Todd Solondz: Helyzetek és gyakorlatok
• Spiró György: Senkifilmje Danis Tanović: Senkiföldje
• Varró Attila: Képmás-világ Alejandro Amenábar: Más világ
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: Banditák
• Ardai Zoltán: Az ígéret megszállottja
• Vidovszky György: Kikötői hírek
• Elek Kálmán: Az igazság nevében
• Tosoki Gyula: Nagyon nagy Ő
• Pápai Zsolt: 40 nap és 40 éjszaka
• Kézai Krisztina: Szerelem a végzeten
• Tamás Amaryllis: Kiss Kiss (Bang Bang)

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A rítus

Géczi Zoltán

The Rite – amerikai, 2011. Rendezte: Mikael Hafström. Írta: Michael Petroni. Kép: Ben Davis. Zene: Alex Heffes. Szereplők: Anthony Hopkins (Lucas atya), Alice Braga (Angeline), Ciarán Hinds (Xavier atya), Rutger Hauer (Istvan Kovak). Gyártó: New Line Cinema. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 112 perc.

Évi féltucat filmet is fiadzik az amerikai fősodor a démonikus megszállás témájában, de a nevezett művek csupán egyetlen tanulsággal szolgálnak, amely képes lehet megingatni a néző racionális világképét: hogy a kénköves pokolba lehetséges az, hogy oly lelkes állhatatossággal nyüstölik az ördögűzés motívumát, mégsem tudnak semmi érdemlegest hozzátenni a műfajalapító klasszikusokhoz?

A rítus esetében lehetetlenség a stáb félkegyelműségére terhelni a fiaskót, hiszen a svéd Mikael Hafström éppen tavaly bizonyította egy felettébb elegáns neo-noirral (Shanghai), hogy hollywoodi keretek között is képes színvonalas munkára, a budapesti helyszínek melengetik a honfiúi szívet, Alice Braga vagány csaj, Sir Hopkins pedig soha nem hagyja cserben a megrendelőt. Ezúttal Lucas atya néven alibizik Hannibal Lecter nyájasabb kiadásával, miközben a forgatókönyv szerzői teológiai kiskátéval és búbánatos moralizálással bújnának ki a dialógusírás kényszere alól. Az ordas közhelyek halmazában egy izzó szemű sátánszamár volna az egyetlen innovatív jelenség, ami sokat elárul a mozi pompázatos mivoltáról.

Talán utálatos és bizonyosan pökhendi kijelentés, de A rítust egyszerűen nem érdemes filmként kezelni, mozgóképes termék volna ez, ily módon csakis a bevételek igazolhatják, avagy cáfolhatják a létjogosultságát. Sátáni játszma, Ördögűzés Emily Rose üdvéért, The Last Exorcism, A rítus: a felsorakoztatott tételek mind arra intik a nézőt, hogy nyugodt szívvel megfeledkezhet az Ördögűző ártalmatlan unokáiról, mert statisztikailag semmi esély rá, hogy akár egyetlen figyelemreméltó darabot is kihagyjon a következő évtizedben. El kell fogadni, hogy 2011-ben már nincs olyan, hogy mainstream amerikai horror, a könyvelőként gondolkodó stúdiófőnököknek sikerült kipurgálni a gonosz szellemeket a zsánerből.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10565