Láttuk még

Oké, spanyolok

Bende Monika

És jönnek az öntudatos, bájos Brusten özvegyek, a Brusten & Brustent zengi Beethoven és Schiller örömódája, a Brusten fiúk a cég saját halottai. Mire a történet végeit ér, kiderül, hogy nem is olyan rossz film az Oké, spanyolok! („Új spanyolok” az eredeti cím, a Franco utáni modernizálódás, a nyugat-európai módit követő új életforma kétséges gyönyöreire célozva.)

Kezdetben vala egy kis biztosítótársaság, a maga manufakturális eszközeivel, komótos tempójával, de temperamentumos alkalmazottaival. Aztán bekebelezi őket a Brusten & Brusten, az amerikai szupercsoda. S miközben a „nagy fehér atya” a civilizáció minden kellékével ellátja a „barbár” spanyolokat, a galamblelkű amatőrökből rámenős és fegyelmezett profikat faragnak. Békésen átsegítik őket a kezdetleges kapitalizmusból a monopolkapitalizmusba; a fusizó-kényelmes-hobbys létből a könyörtelen hajszába, és tovább… jobblétre.

Nem is olyan rossz film; készítőinek futja eredeti ötletekre (kellemes meglepetés a hagyományos vígjátéki indítás után), tehetséges színészekre (José Sacristán a Pantaleón és a hölgyvendégekben is láthatjuk), tempós fotografálásra. Az igazán jótól „mindössze” az választja el, hogy a film mindvégig annyi marad, amennyi a történet maga. Márpedig a világ minden valamire való filmje többről szól, mint amennyit elmesél.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1980/02 41. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7985

Cikk értékelése:

szavazat: 1281 átlag: 5.56