|
|
|
MoziÖveket becsatolni!Baski Sándor
Allacciate le cinture – olasz, 2014. Rendezte és írta: Ferzan Özpetek. Kép: Filippo Corticelli. Zene: Rasquale Catalano. Szereplők: Kasia Smutniak (Elena), Francesco Arca (Antonio), Filippo Scicchitano (Fabio), Carolina Crescentini (Silvia). Gyártó: R&C Produzioni / Faros Film. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 110 perc.
Ha merész témaválasztásaival nem is apellált
mindig a legszélesebb közönség figyelmére, Ferzan Özpetek pályája kezdetétől
fogva könnyedén fogyasztható, közérthető filmeket készített. A török születésű
rendező idővel egyre jobban idomult választott hazája, Olaszország mozgóképes
tradícióihoz, így eshetett meg, hogy a Szerelem,
pasta, tengerben már egyértelműen a’60-as évek olasz vígjátékainak
hangulatait idézte fel. Identitásvesztésről azonban nem beszélhetünk, a rendező
megpróbálja minden filmjébe átmenteni – inkább több mint kevesebb sikerrel – a
sajátos özpeteki minőséget.
Legújabb
munkája, az Öveket becsatolni sem
kivétel. Az állandó forgatókönyvíró-társával, Gianni Romolival közösen jegyzett
történet egy hollywoodi romkom alapanyagául is szolgálhatna – az egymástól
mindenben különböző öntudatos pincérnő és az ősmacsó autószerelő egymásra
találása a nyitójelenettől kezdve borítékolható. Özpetek zárójelbe teszi
kedvenc motívumát, a kisebbségi pozícióba került egyén viszonyát a közösséggel,
a korábbi filmjeit meghatározó fülledtség ellenben az Öveket becsatolnit is átitatja. A két főszereplő, Elena és Antonio
kapcsolata a testiségre épül, és ezt a fizikai természetű vonzalmat Özpetek
érzéki képsorokkal alapozza meg. Kamerája nem a hetero férfinézők, hanem Elena
szemszögéből pásztáz, vagyis filmje a férfitestet fetisizálja, de korántsem
öncélúan.
A játékidő
felénél érkező drámai fordulat is özpeteki módszer – A Szaturnusz gyűrűjében, a Szent
szívben és a Szerelem, pasta, tengerben
is fontos szerepet kap az alattomosan támadó betegség és a kórház –, ahogy a
történet egyes elemeinek elhallgatása és a fináléban történő megmutatása is
bevált, és most is működő fogás. A rendezői stílusjegyek maradéktalan
felvonultatása sem tudja ugyanakkor elfedni, hogy Özpetek ezúttal több ízben is
elvéti az arányokat – mintha saját rajongóinak és a naiv melodrámák híveinek
egyszerre próbált volna megfelelni.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 97 átlag: 4.94 |
 |
|
|
|
