KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Halálos iramban: Tokiói hajsza

Vízer Balázs

The Fast and the Furious: Tokyo Drift – amerikai, 2006. Rendezte: Justin Lin. Írta: Chris Morgan. Kép: Stephen F. Windon. Zene: Brian Tyler. Szereplők: Lucas Black (Sean Boswell), Nathalie Kelley (Neela), Bow Wow (Twinkie), Brian Tee (Drift King), Sung Kang (Han), Sonny Chiba (Kamata). Gyártó: Universal Pictures. Forgalmazó: UIP–Duna. Feliratos, 104 perc.

 

Furcsa, de vannak olyan népszerű és jól jövedelmező filmes szériák, amelyeknél a folytonosságnak még a látszatát sem keltik, ahol minden szereplő és helyszín le- és felcserélhető. A Rendőrakadémia, az Amerikai nindzsa és más veretes franchise-ok után a Halálos iramban is erre a sorsra jutott.

Megint spéci, utcai versenyzésre feltuningolt autókról van szó, de vadonatúj sofőrökről. A karizmatikus Vin Diesel és a sármos Paul Walker a múlté – bár az előbbi bevállalt egy cameo szereplést –, helyettük egy tejfelesképű srácért, bizonyos Sean-ért (Lucas Black) izgulhatunk, aki nem fér a bőrébe, ám remekül vezet. Sean a helyi kisvárosi gimiben annyi kárt okoz tanítás után, hogy anyja egészen Tokióig zavarja tovább, hogy ott mogorva katonatiszt apjánál húzza meg magát, amíg el nem ül a balhé. Csakhogy Tokióban újfajta botrányok várják a srácot, aki rögtön belecsöppen a helyi specialitásba, a „sodródó” versenybe, ahol egyszerre kell folyamatosan fékezni és padlógázt adni a hajtűkanyarok bevétele végett. Mutatós sport, jobb is nézni, mint a lassan kibontakozó szerelmi szálat és az ehhez kapcsolódó krimiárnyalatot.

A főszereplők persze a méregdrága autók, a célközönség viszont a korábbi két résznél jóval fiatalabb, így a főleg gimisekre hangolt sztori is szelídebb. Kissé bántó a szokásos amerikai kultúrsovinizmus – a japán szereplők egymás közt is kifogástalan angolt beszélnek –, viszont főhajtásként a nagy Sonny Chiba is megjelenik egy hozzáillő jakuzafőnöki szerep erejéig.

És hogy mindent kipipáljunk, az újonc Lucas Black, bár igazán markáns jelenléte nincs a vásznon, nem rossz erre a szerepre. Van benne konokság és kölykös derű, csak az rendkívül zavaró, hogy amikor szívhez szólóan akar beszélni, akkor mindig egy tenyeres-talpas közép-nyugati tájszólást szedetnek elő vele – arra tájt biztos olyan becsületes népek laknak!

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/08 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8708