KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Úri viszonyok

Vajda Judit

Cafe Society – amerikai, 2016. Rendezte és írta: Woody Allen. Kép: Vittorio Storaro. Szereplők: Jesse Eisenberg (Bobby), Kristen Stewart (Vonnie), Steve Carrell (Phil), Blake Lively (Kat). Gyártó: FilmNation Entertainment / Gravier Production. Forgalmazó: Cinetel. Szinkronizált. 95 perc.

 

Woody Allentől a pályája alakulását egyre szomorúbb szívvel követők már rég nem várnak semmit, ezért színtiszta örömöt jelent, amikor nagy ritkán beköszön egy olyan mélységű mű, mint a Blue Jasmine vagy egy olyan bájos kis semmiség, mint az Éjfélkor Párizsban. A filmrajongók mély fájdalmára azonban az utóbbi években ennél sokkal gyakoribb, hogy a mester olyan rettenetesen félresikerült munkákkal próbálkozik kitartó rajongóinál, mint a totálisan semmitmondó Férfit látok álmaidban vagy az arcpirítóan lapos és közhelyes Abszurd alak.

Sajnos a menetrend szerint érkező szokásos évi termés esetében is az utóbbi tendencia érvényesül. Az Úri viszonyokban megint jó nevű színészgárda próbálja takargatni a nyilvánvaló tényt, hogy egy idő után a legjobb filmrendezőknek is (de Allennek mindenképpen!) nyugdíjba kéne vonulniuk. Ha egy írónak nincs semmi épkézláb ötlete, vagy keres tovább, vagy hagyja a fenébe. Kivéve, ha Woody Allennek hívják, mert akkor minden körülmények között papírra veti a művet, mintha pisztollyal kényszerítenék. És ugyanígy: emberünket az sem tántorítja el a rendezéstől, ha mindössze annyi jut az eszébe, hogy a képek alá mondva mesélje el a cselekményt.

Beillesztve az eddigi életműbe, az Úri viszonyok a választásokról és a hűtlenségről szól – előbbit a Melinda és Melindában, utóbbit a Vicky Cristina Barcelonában tárgyalta már Allen, természetesen sokkal jobban. Az új film nem csak a semmitmondásba, az unalomba is menthetetlenül belefullad azzal, hogy a főhős szerelmi ügyének ismertetésekor annyi közölnivalója sincs, mintha két távoli ismerősünkkel történteket mesélnénk el pár mondatban. Az Úri viszonyok ráadásul nem fut ki sehova – a semmiből a semmibe tart, így még az sem mondható el róla, hogy olyan mérsékelten élvezhető alkotás lenne, mint a Rómának szeretettel vagy a Káprázatos holdvilág.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/11 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12959