KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/március
KRÓNIKA
• N. N.: Új Budapesti Tizenkettő
• N. N.: Képtávíró
• (X) : III. Laterna Magyar Filmhét

• Bikácsy Gergely: A vétlen kamera Bresson filmszázada
• Schubert Gusztáv: Történelem a föld alatt magyar film, magyar krónika
• Jeles András: Büntető-század-napló
• Lengyel László: Csendőrvilág Magyarországon Kakastollas filmek
• Margócsy István: A kép-mutogató A napfény íze
• Tamás Amaryllis: Misszió Rabostóban Beszélgetés Ember Judittal
• Király Jenő: Szép remények, elveszett illúziók Multiplex esztétika I.
• Varró Attila: Árvák a tájfunban A kilencvenes évek tajvani filmjei
• Bori Erzsébet: Ázalék A lyuk
• Karátson Gábor: Tájkép-mozi A bábjátékos
• Köröspataki Kiss Sándor: Puszán, az elszánt Ázsiai filmek fesztiválja
MÉDIA
• Sós B. Péter: Megafúzió: mi változik? Az AOL és a Time Warner

• Zalán Vince: Otthontalanok otthona: filmtöténet Filmnapló
KÖNYV
• Horányi Özséb: Jeltan félmúltban Szilágyi Gábor: elemi KÉPtan elemei
KRITIKA
• Báron György: Káromkodások kora Anyád! A szúnyogok
• Galambos Attila: Jószándékal kikövezve Rosszfiúk
• Hirsch Tibor: Keresd a nőt, aki keres! A mi szerelmünk
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Isteni játék
• Báron György: Isten látja lelkem
• Hungler Tímea: A függőkert
• Békés Pál: Mindenütt jó
• Takács Ferenc: Egy sorozatgyilkos nyara
• Tamás Amaryllis: A 200 éves ember
• Kis Anna: Kettős kockázat
• Sárdy Richárd: Pár-baj
• Köves Gábor: A csontember
• Varró Attila: A szörny
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hullámvasút

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szörny Rt.

Takács Ferenc

 

A látvány szemkápráztató csalás: komputer-animációs filmet látunk, a Toy Story alkotói tökéletesen hozzák patentjukat, a néző egy darabig kétségbeesve kapkod hagyományos rajz- és bábfilm-emlékei után, aztán feladja és átadja magát ennek az új minőségnek, az újmódi hiperrajzbábfilmnek. Vagyis a komputer-animációnak.

A mese az persze mese, amerikai rajzfilmmese, részben Walt Disney egészestés érzelegmény-sémája, részben a Hanna–Barbera-páros karcosabb és akciósabb komikuma jegyében. A Szörny Rt.-ben vagyunk, ahol az alkalmazottak (szörnyek) munkája abból áll, hogy átlépnek az emberek világába, ott gyermekeket riogatnak, mégpedig avval a nagyon is gyakorlati céllal, hogy a kellően megriadt gyermekek sikoltozását palackozzák: ugyanis a szörnyek alternatív világában (sci-fi!) a gyermeksikoly az alapvető energiaforrás, ez jut el, távolról a mi pébégáz-palackjainkra emlékeztető kiszerelésben, az üzemekbe és a háztartásokba. A szőrös és dinófarkú Sullivan, a sikolygyűjtési munkaverseny éllovasa, a gyermekriogatás sztahanovistája azonban gyengének bizonyul: amikor egy pöttöm kislány keveredik át a szörnyvilágba, kiderül, hogy Sullivan szörnykülseje érző szívet takar, a gyermeket ő és segédje (ez valami tojásszerű zöld lény) felkarolják. Iszonyatos zűrzavar támad ebből, melynek során fény derül a cégnél a háttérben folyó sötét és gyilkos machinációkra is, de a nagyfőnök bűnösöket Sullivanék leleplezik. Végül a szörnyerőmű humanista profilváltáson megy át, a szörnyek az immár művezetővé előlépett Sullivan irányításával átképzik magukat bohócnak, mivel kiderült, hogy a gyermeknevetés éppen olyan jó energiaforrás, mint a gyermeksikoly.

Rá lehetne menni persze erre a kedvesen bugyuta mesére némi tartalomelemzői hermeneutikával. Például jelezni, hogy az amerikai kultúra tudattalan inváziós szorongásai miként jelennek meg a filmen: az emberi világ, az onnan véletlenül átkerülő tárgyak vagy lények a fertőzés halálos veszedelmét hozzák, a Szörny Rt.-nél ijesztő külsejű védőruhás biztonsági fertőtlenítőosztagok indulnak rohamra, valahányszor ilyen eset fordul elő; később persze pozitív hangsúlyt kap a dolog, kiderül, hogy paranoid vaklárma az egész, az emberek nem is fertőznek, nem kell félni tőlük. Vagy akár arra is felfigyelhetnénk, hogy milyen pozitív sugallatot hordoz a film Jackson elnököt idéző kisember-demokratizmusa, egészségesen populista gyanakvása a nagyvállalatok, a trösztök–konszernek–multik, azaz az amerikai Üzem iránt: az üzlet, különösen a nagy üzlet szükségszerűen fajul bűnözéssé, a haszon lopás, a profitért előbb-utóbb gyilkol a Tőke, s ez alól a Szörny Rt. sem kivétel, sőt ő a szabály, már nevében is.

De hát erre semmi szükség. Van izgalom, öröm, szomorúság, humor bőven, a szörnyek látvány tekintetében valahol a Csillagok háborúja világűrvégi csehótöltelékei és Hieronymus Bosch figurái közötti félútról hozzák inkább mulatságos, mintsem elrémisztő figurájukat, a végén pedig minden jóra fordul. Érdemes elmenni a filmre; persze inkább gyerekekkel, unokaöcsikékkel ajánlott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/02 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3841