KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/március
KRÓNIKA
• N. N.: Új Budapesti Tizenkettő
• N. N.: Képtávíró
• (X) : III. Laterna Magyar Filmhét

• Bikácsy Gergely: A vétlen kamera Bresson filmszázada
• Schubert Gusztáv: Történelem a föld alatt magyar film, magyar krónika
• Jeles András: Büntető-század-napló
• Lengyel László: Csendőrvilág Magyarországon Kakastollas filmek
• Margócsy István: A kép-mutogató A napfény íze
• Tamás Amaryllis: Misszió Rabostóban Beszélgetés Ember Judittal
• Király Jenő: Szép remények, elveszett illúziók Multiplex esztétika I.
• Varró Attila: Árvák a tájfunban A kilencvenes évek tajvani filmjei
• Bori Erzsébet: Ázalék A lyuk
• Karátson Gábor: Tájkép-mozi A bábjátékos
• Köröspataki Kiss Sándor: Puszán, az elszánt Ázsiai filmek fesztiválja
MÉDIA
• Sós B. Péter: Megafúzió: mi változik? Az AOL és a Time Warner

• Zalán Vince: Otthontalanok otthona: filmtöténet Filmnapló
KÖNYV
• Horányi Özséb: Jeltan félmúltban Szilágyi Gábor: elemi KÉPtan elemei
KRITIKA
• Báron György: Káromkodások kora Anyád! A szúnyogok
• Galambos Attila: Jószándékal kikövezve Rosszfiúk
• Hirsch Tibor: Keresd a nőt, aki keres! A mi szerelmünk
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Isteni játék
• Báron György: Isten látja lelkem
• Hungler Tímea: A függőkert
• Békés Pál: Mindenütt jó
• Takács Ferenc: Egy sorozatgyilkos nyara
• Tamás Amaryllis: A 200 éves ember
• Kis Anna: Kettős kockázat
• Sárdy Richárd: Pár-baj
• Köves Gábor: A csontember
• Varró Attila: A szörny
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hullámvasút

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Férfiak fecskében

Kránicz Bence

Swimming with Men – brit, 2018. Rendezte: Oliver Parker. Írta: Aschlin Ditta. Kép: David Raedeker. Zene: Charlie Mole. Szereplők: Rob Brydon (Eric), Rupert Graves (Luke), Jim Carter (Ted), Daniel Mays (Colin), Adeel Akhtar (Kurt). Gyártó: Met Film Production / Dignity Film. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 96 perc.

 

Egyre gyakrabban lehet hallani, hogy a mozgalommá terebélyesedett #metoo-kampánytól a tisztességes férfiak is zavarba jöttek. Nem tudják – nem tudjuk –, mi fér bele az ismerkedésnél vagy a munkahelyen, hogyan is kellene kommunikálni a nőkkel. Noha épeszű emberként viszonylag könnyű felülkerekedni ezeken a problémákon, sejthető volt, hogy a szórakoztatóipar megragadja a lehetőséget a bús férfiak panaszainak tolmácsolására. Erre hivatott a találó magyar címet kapott Férfiak fecskében is: a főhős, Eric igazi bús férfi, aki könyvelői munkájában rémesen érzi magát, és a feleségével sem találja a közös hangot. Végül elköltözik otthonról, és csatlakozik a környékbeli uszodában szerveződő amatőr szinkronúszók bumfordi férfiközösségéhez, ahol végre barátokra és békére lelhet.

Oliver Parker sokoldalú kismesterként rendezett már több Oscar Wilde-adaptációt, vásári tinivígjátékot (St. Trinian’s – Nem apácazárda) és krimit Orson Wellesről (A sötétség ideje), most pedig megbízhatóan vezényelte le A nagy úszás című, ugyancsak bemutatás előtt álló francia film remake-jét, amely voltaképpen maga is az Alul semmi átirata, sztriptíztánc helyett szinkronúszással és csóró melósok helyett életunt középosztálybeliekkel. A kör tehát bezárult, visszatértünk Angliába, és ha már ott vagyunk, a szereplők között észrevehetjük a Sherlock, a Csillagpor vagy a Szerelmes Shakespeare egy-egy rokonszenves epizodistáját. A nagy megmérettetés felé tartó sportfilmes dramaturgia és a jópofa figurák kis történetei fájdalommentesen úsztatják át a nézőt a másfél órás játékidőn. Árnyalt jellemrajzok, váratlan fordulatok vagy bármiféle képi ötlet hiányában a Férfiak fecskében leginkább mégis a szorongó és bűntudatos fehér férfiak apológiájának tűnik, amellyel pont annyira vagyunk szolidárisak, mint a medencében bukfencezgető baráti társasággal: csinálják csak, de mi inkább a másik sávban úszunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13736