|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1999/július
|
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista
• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziAhol a gonosz lakikRoboz Gábor
El habitante – mexikói, 2018. Rendezte és írta: Guillermo Amoedo. Kép: Erwin Jaquez. Zene: Manuel Riveiro. Szereplők: Maria Evoli (Maria),
Vanesa Restrepo (Camila), Carla Adell (Ana), Gabriela de la Garza (Angélica).
Gyártó: Purgatorio. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 93 perc.
Bár
az uruguayi születésű Guillermo Amoedo közel tízévnyi felkészülés után rögtön
angol nyelvű egészestéssel, a The
Stranger rendhagyó vámpírfilmjével mutatkozott be 2014-ben, és azóta is
alkotótársi viszonyt ápol az indokolatlanul sokat foglalkoztatott Eli Rothtal,
második horrorját valamiért nélküle forgatta Mexikóban és alig ismert
színészekkel, a váltás pedig aligha tett jót rendezői pályájának. Az Amoedo
által forgatókönyvíróként is jegyzett Ahol
a gonosz lakik nyitányában három nő nekilát, hogy kirabolja egy egykori
szenátor villáját: végre rendezni akarják a tartozásukat, és még az sem jelent
számukra különösebb problémát, hogy a férfi és felesége otthon tartózkodnak. A
sima ügynek tűnő balhé ott kap gellert, hogy megtalálják a házaspár pincében
tartott kislányát, akiről hamar kiderül, hogy nem valamiféle szülői
perverzióból őrzik a külvilágtól elzárva, a magyarázat még ennél is súlyosabb.
A
filmet nézve rövid időn belül világos lesz, hogy Amoedo nem az ócska
ijesztgetések és a hatásvadász formai megoldások híve, ízléses kompozíciói és
lényegretörő cselekményvezetése úgy fél óráig bizakodásra adnak okot. Aztán
egyre nehezebb lesz elfojtani a kérdést, hogy egy végig egy térben játszódó,
fordulatokban kevéssé gazdag filmből miért hiányzik szinte teljes
mértékben a karakterábrázolás (leszámítva a bigott vallásos apa terrorját
bemutató, ezer más filmből ismerős flashbackeket), és hogy tulajdonképpen mi is
hivatott izgalmassá tenni a pofonegyszerű ördögűzős sztorit. Nem is az a
legnagyobb probléma, hogy a produkció Amoedo számára komoly visszalépés –
igazán az kínos, hogy idei munkája még Friedkin
negyvenöt éves klasszikusával szemben is látványosan alulmarad.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
