|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziSzívecskéimVarró Attila
Caprice – francia, 2015. Rendezte és írta:
Emmanuel Mouret. Kép: Laurent Desmet. Zene: Giovanni Mirabassi. Szereplők:
Emmanuel Mouret (Clément), Virginie Efira (Alicia), Anais Demoustier (Caprice),
Laurent Stocker (Thomas). Gyártó: Moby Dick Films / Arte France. Forgalmazó:
Vertigo Media Kft. Feliratos. 100
perc.
Noha Emmanuel Mouret az elmúlt két évtized
nagyjából tizenhatodik lelkesen magasztalt aspiránsa a „Francia Woody Allen”
mind kétesebb értékű titulusára, féltucatnyi művet számláló eddigi romkom
életműve alapján a párizsi színész-író-rendező inkább valahol Antoine Doinel és
Fernandel keskeny metszetében helyezkedik el. Legfrissebb, Szívecskéim című alkotásában bumfordi bájú, tisztalelkű és
vadromantikus entellektüel-figurája a számos Harry és Sally verzió után (Költözködő
szerelem, Csak egy csók) ezúttal a Sztárom
a párom alapszituációjában próbál szerencsét: álmodozó tanárhőse csodás
véletlen folytán megismerkedik, majd boldog párkapcsolatba lép az évek óta
távolról rajongott színésznővel – a konfliktust ezúttal nem a két világ
összeférhetetlensége okozza, hanem egy lelkes fruska, aki hasonló elvakult imádatot
táplál a főhős iránt, ám ezt jóval aktívabb és látványosabb módon nyilvánítja
ki, takaros szerelmi három- (majd négy-)szöget teremtve.
Mouret filmje ezúttal is egyformán szűken
méri a műfaji és szerzői érdemeket: míg utóbbi kimerül a szokásos mafla lúzer
figura reflexióiban és a hátterekben elhelyezett rajzok ironikus
kommentárjainak egész életművön végigvonuló kézjegyében, addig a Szívecskéim romkom-fronton sem kínál
többet egy erőltetett romantikus konfliktus repetitív helyzetekre épülő
cselekményénél, időnként komikus közjátékokkal megspékelve. Ami miatt némiképp
kiemelkedik a film Mouret középszerű alkotásai közül, az a keserűbb
végkifejlet: a happy end felszíne alatt nem csupán a párkapcsolatok
illuzórikus, önáltató természetéről vetít sötétebb képet, de némi művészi
önkritikát is gyakorol főhőse alakjában, aki az írást jelképező üde, őszinte
fruskát némi bánatos bocitekintettel, de szemrebbenés nélkül beáldozza a
nagypályát jelentő sztár-pár kedvéért.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 20 átlag: 4.4 |
|
|
|
|