|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1999/július
|
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista
• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziMinyonokVajda Judit
Minions – amerikai, 2015. Rendezte: Pierre Coffin és Kyle Balda. Írta: Brian Lynch. Zene: Heitor Pereira. Gyártó: Illumination Entertainment. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 91 perc.
Hollywoodban előbb-utóbb minden
szuperhősnek jár egy eredettörténet – ergo minden szupergonosznak is. Annak
idején a Gru vívmánya az volt, hogy
az élőszereplős alkotások után animációs filmben is Hőssé avatta a főgonoszt.
Csakhogy a cuki figurákkal kínált gyerekmenüt a kicsik vetetik meg a szülőkkel
– nekik pedig nem Gru, hanem sárga segédei, a jópofának szánt minyonok a
kedvenceik (ahogy a Jégkorszakból is
minden gyerek a motkányért van oda). A minyonokkal viszont az a bibi, hogy
nincs egyéniségük: leszámítva, hogy kicsik, kerekek, sárgák és furcsán
halandzsáznak, leginkább semmilyenek. A Jégkorszak
motkányához hasonlóan őket is egyetlen cél hajtja: a hőn áhított, elérhetetlen
makk helyett egy hőn áhított, szupergonosz gazdára vágyakoznak – és a Minyonok prológusának tanulsága szerint
ez is majdnem olyan lehetetlen küldetés.
A forgatókönyv kiinduló pontja tehát, hogy
a kezdeti kudarcok után a kis szolgalelkűek mindenképpen meg akarják találni a
Föld legelvetemültebb emberét, hogy neki dolgozzanak. S ha már a
forgatókönyvírói akarat elindította őket egy úton, a korábbi filmektől eltérően
nem elég, ha pusztán gyermeteg tréfák főszereplőivé teszik meg őket (ami nem
biztos, hogy egybeesik a célközönség igényeivel). A többször műfajt váltó,
kacskaringós cselekményben az alkotók ezúttal sem tudtak elszakadni a
Bond-vonaltól – ez viszont nem változtat azon a szomorú tényen, hogy a főhősül
választott apróságok továbbra is semmilyenek; jellemet nem írtak nekik, ilyen
alapon akár egy rakás pattogó pingponglabdát is nézhetnénk. A Gru 2-vel együtt – melyben a gonosz hős
végérvényesen megjavult – így a Minyonok
csak arra bizonyíték, hogyan lehet kiherélni egy zseniálisan indított
franchise-t. Egyetlen frappáns ötlet ugyan található a filmben, ám az a végén
van elhelyezve, így a teljes játékidőt végig kell várni hozzá.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 68 átlag: 5.5 |
 |
|
|
|
