|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziJokerKránicz Bence
Wild Card – amerikai, 2015. Rendezte: Simon West. Írta: William Goldman. Kép: Shelly Johnson. Zene: Dario Marianelli. Szereplők: Jason Statham (Wild), Stanley Tucci (Baby), Sofía Vergara (DD), Milo Ventimiglia (Danny), Anne Heche (Roxy). Gyártó: Current Entertainment / Quad Films / Lionsgate / SJ Heat Productions. Forgalmazó: Big Bang Média. Feliratos. 100 perc.
Napjaink első számú akciósztárja évek óta
feszegeti óvatosan a ráragadt imázs határait. Minden Feláldozhatók-epizódra jut egy Kolibri-kód,
a soros Szállító-menetre egy Parker vagy A mestergyilkos, ahol a keményöklű hős többet mereng fonák
helyzetén, hiszen ki örülne annak, ha csupán eszközként tartják számon? Ebbe a
sorba illeszkedik a Joker is, amely
középszerűsége ellenére az intelligensebb Jason Statham-filmek táborát
gyarapítja. Kétség sem fér hozzá, hogy a brutálisan megkínzott barátnéját
megsegítő Nick Wild ezúttal is a megfelelő ember a megfelelő feladatra, ám
Statham nem először mutat rá: a legtufább verőlegénynek is lehetnek érzései.
A
túlpörgetett akciószériákhoz képest kimértnek ható, régi vágású megközelítésért
a Parkerhez vagy A mestergyilkoshoz hasonlóan az alapanyagként használt történet
évjárata szavatol. Az élő legendaként számon tartott író, William Goldman (Butch Cassidy és a Sundance kölyök, Az elnök emberei) maga írta filmre saját
1985-ös regényét, immár másodszor – húsz éve Burt Reynolds bújt a
szerencsejáték-függőségével birkózó testőr bőrébe. Goldman megtartja a
világfájdalmas, elvágyódó főhős noir-árnyalatait, de Reynolds lakonikus
nyugalmával ellentétben Statham figurája folyton robbanni készül. Ezt a belső
feszültséget a színészt harmadik alkalommal rendező Simon West klipszerű
montázsszekvenciákkal és a kulcsjelenetek időfelbontásos szerkezetével húzza
alá. Így aligha meglepő, hogy amíg elődje pusztán a szavak erejével
ártalmatlanítja a rátámadó, torz lelkű maffiacsemetét, addig az idei verzió
Nickje végül sutba dobja az emberélet megkímélésére vonatkozó elveit, és a
hard-boiled hagyományokból táplálkozó krimi méltóságteljes nyomozója haragvó
ösztönlénnyé alakul. Ez az ár, amit Statham hőseinek rendre meg kell hozniuk,
hogy állva maradjanak a kortárs akciófilmek veterán erősemberei, távol-keleti
harcosai vagy épp mozikarriert építő pankrátorai között.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 107 átlag: 5.45 |
|
|
|
|