|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziA csodabogárCsiger Ádám
Zoran, il mio nipote
scemo – olasz-szlovén, 2013. Rendezte: Matteo Oleotto. Írta: Daniela Gambaro,
Pier Paolo Piciarelli és Marco Pettenello. Kép: Ferran Paredes. Zene: Antonio
Gramentieri. Szereplők: Giuseppe Battiston (Paolo), Rok Prasnikar (Zoran), Teco
Celio (Gustino), Roberto Citran (Alfio). Gyártó: Transmedia / Staragara. Forgalmazó:
Cirko Film Kft. Feliratos. 106 perc.
Ellentétben azzal, amit honi címe sugall, A csodabogár nem egy, hanem két főhőssel
operál, akik egyaránt ütődött különcök (az eredeti olasz titulus annyit tesz,
hogy „Zoran, az idióta unokaöcsém”).
A címszereplő Zoran nem túl büszke hozzátartozója Paolo, a rosszéletű
bárbajnok, aki szlovén rokonától örökli meg az Esőember autista hősére hajazó, ám a dartsban páratlanul tehetséges
tinit. A film komikuma a két hős jellemhibái mellett személyiségük gyökeres
különbségeiből is fakad (buddy movie módra).
Paolo az alpári komédiák antihőse, Torrente olasz verziója, míg Zoran a
tinivígjátékok geekje. Kettejük
mentor-tanítvány kapcsolata és fejlődéstörténete mellett Matteo Oleotto rendező
arra is szakít időt, hogy bemutassa az olasz vidék kocsmatöltelékeinek
tragikomikus életét.
Filmje tipikus kortárs
olasz vígjáték: hősei peremvidéki, maradi kisemberek (mint Az ötödik kerék, sőt a Róma
körül szereplői), akiknek szép reményeit kizsákmányolják (Reality, Előtted az élet), ám végül
gyarlóságuk és bogarasságuk ellenére utolsókból elsők lesznek (ahogy A plebejus herceg és az Éljen a szabadság! rendhagyó forradalmár
protagonistái). A vígjáték napjainkban nem csak Olaszországban jelent egyet a
közönségfilmmel, de idehaza is: a társadalmi elégedetlenségre és a mozi
válságára mindkét ország filmesei populista komédiákkal reagáltak. A commedia all’italiana hagyományaira
épülő olasz vígjátékok – köztük jelen film – szatirikusan társadalomkritikusak,
szociálisan érzékenyek és realisták, az újgenerációs hazaiak viszont
eszképisták és bulvárosak: az egyaránt abszurd fekete humorra építő Isteni műszak az egészségüggyel, a Fekete leves pedig a politikát átszövő
korrupcióval riogat; a Coming out egy
meleg médiaceleb, a Megdönteni Hajnal
Tímeát pedig egy világszép sztármodell glamúros magánéletének kulisszái
mögé enged bepillantást.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 329 átlag: 5.16 |
|
|
|
|