KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/december
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Láttam Tolnay Klárit sildes sityakban
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR FILM
• Enyedi Ildikó: A misztika vége Simon mágus
• Győrffy Iván: Csodák vására Misztikum a magyar filmben
• Győrffy Iván: Elvarázsolt kastély Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Ágfalvi Attila: Szentkuthy-mozi Elveszett irodalom
• Somogyi Marcell: Egy talált tárgy... Hajnóczy Péter
• Hajnóczy Péter: Akna a presszóban
• Reményi József Tamás: A tehetetlen kéz Császár István-filmek

• Dér András: Belső mozi, virtuális védelem Drogfilm
• N. N.: Drogfilmek
• Mihancsik Zsófia: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kecskeméti József: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kömlődi Ferenc: Tudattágítás, hedonizmus Timothy Leary és a pszichedelikus mozi
TITANIC
• Csejdy András: Semmi sem igaz, minden igazi Titanic fesztivál
• Forgách András: Boldog, boldogtalan Happy Together

• Galambos Attila: Kórház az egész világ Birodalom I-VIII.
• Bóna László: Gyógyítás, műholddal Dr. T.V.
VÁROSVÍZIÓK
• Antal István: Másodpercenként 24 kocka Az avantgarde New York
• Jakab Kriszta: Harapás a Nagy Almából Woody Allen
• N. N.: New York-filmek
KRITIKA
• Muhi Klára: De hát hol élünk? Sír a madár
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Démoni csapda
• Békés Pál: Nincs alku
• Mátyás Péter: Tökéletes gyilkosság
• Hungler Tímea: Furcsa pár 2.
• Harmat György: Nászok ásza
• Halász Tamás: Patriot
• Hatvani Tamás: Lost in Space
• Kömlődi Ferenc: Z, a hangya
• Tamás Amaryllis: Csenő manók
• Sulyok Máté: Mulan
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Az első mobil

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Biztos halál

Nagy Zsolt

 

Leginkább a néző számára. Az ok: két óra tömény unalom, bárgyú és hevenyészve összetákolt, innen-onnan elemelt patentekből építkező zavaros történet, kiszámítható fordulatok, sematikus színészi játék, röviden: egy nagyon rossz film. Ebbe ugyan még senki sem halt bele, de az már elgondolkodtató, hogy miért kényszerül a magyar közönség ilyen filmipari hulladékok fogyasztására, milyen megfontolásból került a mozikba egy ilyen film, amely a maga egzotikus köntösbe bújtatott semmit-mondásában és hiteltelenségében szinte alulmúlhatatlan. Nem tudom, van-e nagyobb szegénységi bizonyítvány egy rendező számára annál, hogy saját nemzeti kultúráját teszi – önkéntelenül – nevetség tárgyává, mégpedig a nyugati kommerszfilm legrosszabb hagyományait szolgaian másolva, tele bosszantó anakronizmussal, minden műfaji szabályt felrúgva. A film olyan könnyedén megy át egy jeleneten belül drámából burleszkbe, musicalbe vagy akciófilmbe, ahogy a kísérőzene összeállítója minden gond nélkül elegyít ragtime-ot, jazz-rockot vagy flamenco-t. Ha az eddigiekből még nem derült volna ki: egy japán(!) filmről van szó. Történeti és szociológiai elemzésekben visszatérő megállapítás, hogy a gyors modernizációs folyamatért a szigetország nagy árat fizetett, saját nemzeti identitását és hagyományait volt kénytelen feláldozni. Ebből a kizárólagos szempontból filmünk valóban hordoz értékeket, a fenti állítást ugyanis félelmetesen igazolja.

Maga a történet egyébként a császárság és a sóguni hatalmi harcok időszakában, a múlt században játszódik, de ennek a történelmi háttérnek az ürügy voltát mi sem bizonyítja jobban, mint a géppisztolyok és a sárkányrepülők szerepeltetése, miközben halkan szól a rock... A gonosz nyugati hódító (BMX) kerékpáros testőrségével együtt lemészároltatik, de az, amit megtestesít – az idegen elemek térhódítása – markánsan ottmaradt Japán mai arculatán, nem utolsó sorban éppen az ehhez hasonló filmekben. Manapság a Nyugat védővámokkal próbál gátat vetni a távol-keleti szigetország gazdasági expanziójának, mi viszont minden esztétikai mércét félretéve, bátran importáljuk a legsilányabb kacatot is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/06 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5266