|
|
|
Láttuk mégA három testőrReményi József Tamás
Az újabb moziváltozat – mesefilm. Nem vezérli az ironikus miliőrajz vagy a héroszparódia igénye, de nem is gall kakasos Rendőrakadémia – egyszerűen mese. Tegyük hozzá: a Dumas-regény következetes infantilizálása (amely a szó eredeti értelmében nem azonos a bárgyúsággal) a legjobb eset az európai legendárium amerikai kisajátításának folyamatában (gondoljunk csak a legutóbbi Robin Hood-féleség stíluszagyvalékára). A történetet ezúttal egy kedves gyermekpác tekintetével látjuk, a forgatókönyv ugyanis a regény idejénél jóval korábbra, XIII. Lajos és Ausztriai Anna dinasztikus házasságkötésére helyezi vissza a cselekményt. Így ők korántsem uralkodókként, hanem a kiismerhetetlen palota s a végképp beláthatatlan nagyvilág ártatlanjaiként szemlélik-szenvedik végig az eseményeket. Velünk, nézőtéri gyerekekkel együtt.
Maga D’Artagnan sem sokkal idősebb náluk, s olyasvalamiről álmodozik, ami – a filmváltozat szerint – úgy fest, már nem is lehetséges: a dicső testőrség tagjaként szolgálni a királyt, midőn király alig van, testőrség meg egyáltalán nincs, mert Richelieu bíboros feloszlatta. D’Artagnan azonban gyermeki makacssággal, ahogyan csak ábrándokhoz lehet ragaszkodni, eléri, hogy álma a mese végén megelevenedjék. Ezért a csodáért a kalandos vesszőfutás, ezért ármány és jóság végletekig leegyszerűsített viadala. S ezért a három címszereplő illúziókon túli elszántsága. Hiszen a tapasztalatokon inneni vágyakat a józan valóság fegyelme nem, csupán a már minden mindegy dacossága segítheti. Athos, Porthos, Aramis földi parancsokon, logikán és realitáson átnyúlva állnak rendelkezésünkre.
Testőrré lesz hát, ki testőr akar lenni, a fináléban jöhet Bryan Adams, immár szokásos dallal nyugtázva kedvünk. Most, stílszerűen, harmadmagával énekel.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1127 átlag: 5.36 |
 |
|
|
|
