|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
DVDA vörös körKovács Marcell
Le Cercle rouge – francia, 1970. Írta és rendezte: Jean-Pierre Melville. Szereplők: Alain Delon, Bourvil, Gian Maria Volontè, Yves Montand. Forgalmazó: Caesar Film International. 140 perc.
Utolsó három filmjével Jean-Pierre Melville minden addiginál nyíltabban fordult a tömegfilm felé: a közkedvelt policier műfajában dolgozott, és a korszak legnépszerűbb francia színészét nyerte meg főszereplőnek. A filmeket a bűnügyi téma és Alain Delon személye trilógiává avatja. A két szélső darab már a címével (A szamuráj, Egy zsaru) is jelzi, hogy a főhős egyszemélyes története, a középső tételben azonban négy egyenrangú központi figurát fon körbe igen összetett cselekményháló.
A felvonultatott sztárparádé révén A vörös kör Melville legnagyobb kasszasikerének bizonyult, holott a film semmiféle engedményt nem tesz a közönségnek. Szórakoztató rablásos-menekülős thriller helyett ólomsúlyú anti-thrillert kap a néző, ahol a tempó lassú, szinte mozdulatlan, a történések indoklása homályos, és hosszú negyedórák telnek el egyetlen szó nélkül. Az író-rendező Melville mindent elkövet, hogy elidegenítsen, elharapja az izgalmas fordulatokat, és szigorúan kerüli a látványosságot, az autós jeleneteket vetített háttérrel oldja meg, karizmatikus színészei arcára pedig bressoni mozdulatlanságot kényszerít. Ebben az erősen stilizált világban mindent Melville gúnyosan keserű pesszimizmusa ural, magányos hősei sorsát árulás, hűtlenség és zsarolás alakítja. Ahogy a rendőrfőnök kétszer is megjegyzi, mindenki bűnös.
Az amerikai gengszterfilmek bűvöletében élő Melville hatalmas amerikai autókba ülteti ékszerrabló szereplőit. Szinte világítanak a párizsi utcákon a széles országúti cirkálók, a túléléshez nem ideálisak, de legalább van stílusuk.
Extrák: csak képgaléria és előzetesek, a francia hangsáv pedig nem kapott magyar feliratot. A szélesvásznú kép viszont kiváló, és a magyar hang a klasszikus régi szinkron.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 822 átlag: 5.61 |
|
|
|
|