|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégFierro fiaiArgejó Éva
Solanas Nyugat-Európában sok vihart kiváltott filmjéről a Filmvilág 1979 novemberi számának lapszemle-rovatában már hírt adott. A francia baloldali kritika által lelkesen üdvözölt argentin filmet most a magyarországi mozik is bemutatták.
A filmet keretbe foglaló tüntetés közvetlenül a Perón visszatérte előtti állapotokat jelzi. A film egésze jól tükrözi a haladó argentin értelmiségiek társadalmi változásokhoz fűzött reményeit – ettől a filmet átható túlfűtött forradalmi pátosz –; de ezek a remények csak illúzióknak bizonyultak. Az évek óta gazdaságilag és politikailag stagnáló országban nem alakulhatott ki forradalmi helyzet, a rendező mégis egy forrongó, felkelésre kész országot látott bele az akkori zavaros politikai képletbe. Ezt a jószándékú torzítást és az agitatív jelleget csak a felfokozott forradalomvárás magyarázhatja, amely azonban művészileg kérdésessé teszi a filmet. Mivel a forradalom nem volt realitás, a rendező nem tudta a valóságból kibontani; így szükségképpen szimbolikus, mitikus és szürreális elemekhez fordult. A forradalmi ideológia és az élcsapat hiányát Martín Fierro pusztában bolyongó alakja és három fiának legendája pótolná. Az alapfeszültséget Fierro közeledése adja: vissza-visszatérő figurája az epizódszerkezetű filmet folyamatossá teszi. Fierróval a forradalom közeledik, de amikor megérkezik, rá kell döbbennünk, hogy a forradalom nem jött el vele. Ez kitetszik a filmből a rendező minden igyekezete ellenére is.
Kétséges, hogy a film eseményei, alakjai és az őket mozgató célok alkalmasak-e Argentína bonyolult belpolitikai helyzetének föltárására, különösen, ha tudjuk, hogy céljaik beteljesülését a század latinamerikai történelmének legellentmondásosabb alakjától, Peróntól várták. Sajnos, nemcsak a történelemnek, a filmnek sem tesz jót, ha mitikus megváltóként jelenik meg benne valaki; – akár a forradalom színes maszkjában.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 642 átlag: 5.56 |
|
|
|
|