|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégFinom kis bordélyBérczes László
Mostanáig azt hittem, hogy semmit nem tudok a 20-as évek Prágájáról. Ennek tudata nem okozott különösebb megrázkódtatást, az ember univerzális tudatlanságának tengerében végülis csak egy cseppről van szó. De végigüldögélvén Václav Mătejka filmjét halvány önbizalmam támadt. Az újabb és újabb képekkel a magabiztos mindentudás illúziója költözött belém. Hiszen ezt én is tudom! Ártatlan örömömet azonban belengte valami fárasztó, langyos unalom. Lassan, szomorúan, önkritikusan be kellett látnom: nem én tudok sokat, Mătejka nem mond semmit. Ismerem már ezt a filmet máshonnan.
Évek óta jönnek szembe a filmek a századforduló szecessziójával, magányos utcai lámpáival, félhomályos, puha szobáival, fülledt-fojtott erotikájával, pezsgőző-kártyázó úriembereivel, fáradt dizőzeivel, a korrupció hálójában vergődő naiv kisembereivel. Egy közülük a Finom kis bordély. Nem jobb és nem rosszabb, olyan, mint a többi. A rendező egyébként tudja a mesterséget – ami nem mondható el az ötlettelenül közreműködő operatőrről –, sőt Mătejka több filmre elegendő története is van. Prága környékén szolidan bújik meg egy titokzatos kastély, neve „Riviera”. Elegáns urak múlatják itt az időt, ahogyan a Madame fogalmaz: „A társadalom java merít itt erőt az újabb harcra”. Nem kis fába vágja hát a fejszét az új egyenruhájában büszkén feszítő jámbor kerületi rendőrfelügyelő, amikor az erkölcsök megtisztításáért száll harcba. Természetesen kicsorbul a fejsze, és a megtört szívű felügyelő a morál mártírjaként portássá lefokozva segíti be a miniszter urat a finom kis bordélyba. Ez a történet csak egy epizód. Ebben a filmben ugyanis epizódok vannak, amelyek elfelejtődnek, marad a revü, a tetszetős zenés film. Mătejka igazából ez érdekli. De hogy minket is érdekeljen a filmje, álságból nyakonönti kopott és múltidejű társadalombírálattal.
És ha akarjuk, még azt is elhisszük, hogy ismerjük a 20-as évek Prágáját.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1260 átlag: 5.43 |
|
|
|
|