|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziÉletem értelmeiSándor Anna
Nos batailles – francia,
2018. Rendezte: Guillame Senez. Írta: Raphaelle Desplechin. Kép: Elin
Kirschfink. Szereplők: Romain Duris (Olivier), Lucie Debay (Laura), Laetitia
Dosch (Betty), Laure Calamy (Claire). Gyártó: Les Films Pelléas / Iota
Production. Forgalmazó: ADS Service. Felirat.
98 perc.
Klasszikus apafilmet rendezett Guillaume Senez: az Életem értelmei azt mutatja be, ahogy egy férfi helyre teszi a
prioritásait, és megtanul apaként részt venni a gyerekei életében. Ha csak a
témáját nézzük, a 2018-as belga-francia film nem egy revelatív darab, inkább az
érzékenységével bizonyul többnek a hasonló témájú filmeknél. A túlterhelt
raktári munkás és elkötelezett szakszervezeti tag, Olivier szinte csak aludni
jár haza. Nem mintha hiányozna otthonukból a szeretet, a felesége, Laura lassan
mégis belerokkan ebbe a magárahagyottságba és egy nap elhagyja a családját.
Olivier pedig ott marad a két kisiskolás gyerekükkel, és fogalma sincs, mihez
kezdjen. A film többet nem is foglalkozik Laurával, sőt felelősöket sem kezd
keresni, miközben egy komoly társadalmi tabut érint, a gyermekeit elhagyó anya
problémáját. Akkor sem hibáztat, amikor azt a gyakori helyzetet vizsgálja,
amelyben egy apa kizárólag a munkájára figyel, és nincs jelen a családjában. Az
író-rendező ehelyett – a kézikamera segítségével – szinte testközelről követi
végig Olivier útját a krízisben.
Senez már első filmjében, a tinédzser-terhességről szóló Maxime és Mélanie-ban is foglalkozott a szülői
lét kérdéseivel, ezúttal komikus és drámai jelenetekben mutatja be a
szülő-gyerek kapcsolatok örömeit és buktatóit. Mivel komplex ábrázolásra
törekszik, azt sem hanyagolja el, milyen munkahelyi kihívások érik Olivier-t
egyedülálló szülőként, vagy hogyan dolgozza fel a párkapcsolati sokkot. Az Életem értelmei elsősorban a főszereplő,
Romain Duris filmje, de élénk színfoltként ellenpontozza a húgát alakító Laetitia Dosch, akinek karaktere levegőt enged a
válság fullasztó klausztrofóbiájába. Egy-két összecsapott jelenettől
eltekintve, az Életem értelmei
tisztességesen összerakott, humánus film, amely szerencsére nem intézi el a
fajsúlyos témát banális álmegoldásokkal.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|