|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziDermesztő hajszaVarró Attila
Cold Pursuit – amerikai, 2019. Rendezte: Hans Petter Moland.
Írta: Frank Baldwin. Kép: Philip Øgaard. Zene: George Fenton. Szereplők: Liam Neeson (Nels),
Emmy Rossum (Kim), Tom Bateman (Viking), Laura Dern (Grace), William Forsythe
(Wingman). Gyártó: Summit Entertainment / StudioCanal. Forgalmazó: Freeman
Film. Feliratos. 118 perc.
Semmi sem perdöntőbb
bizonyíték arra, hogy egy sikeres zsánerdarab rendezője egyéni látásmódú,
gondolatgazdag szerzői rendező (Hitchcock, Haneke, Mann) vagy inkább
invenciózus mesterember (Sluizer, Campbell), netán szimpla mázlista (Shimizu,
Poiret), mint egy álomgyári ön-remake. Nem csupán az állhatatos önazonosság
nagyipari próbája, de azt is megmutatja, mennyire képes az alkotó megújulni és
termékeny párkapcsolatba lépni egy másik kultúrával. A norvég Hans Petter
Moland a 2014-es Az eltűnés sorrendjében
hollywoodi újrarendezésével mondhatni jelesre vizsgázott – a Dermesztő hajsza nem jobb vagy rosszabb az alapfilmnél, annál sokkal több: miközben jóformán
beállításról beállításra követi az alapművet, változtatásaival egy másik alkotást hozott létre.
A havas Colorado
konkurens drogmaffiáinak kényes hatalmi egyensúlyát ártatlanul meggyilkolt
fiáért véres bosszúsorozattal felborító hallgatag hókotró-sofőr (egyben az Év
Polgára kisvárosában) története nem lett sem a századik Liam „Ne baszakodj a
családommal” Neeson akció-thriller, sem az ezredik bűnügyi fekete komédia a Mint a kámfor-Jackie Brown-Fargo
háromszögből, hála annak, hogy Moland érintetlenül megőrizte jellegzetes
skandináv minimalizmusát (a feleség búcsúlevele), fanyar abszurdját (az
ejtőernyős finálé) és a véres erőszak hátborzongató trivialitásait
(csirkehálóba tekert hullák), tartózkodva mind az akciófilm, mind a komikum
olcsó hatás-megoldásaitól. Ugyanakkor új szépségeket csempészett a történetbe:
a szerb kokainbanda bizarr lecserélése a helyi ute-törzs tagjaira többszörösen rétegzett pluszjelentést ad a
jóléti társadalom bírálatának, a nőalakok kiemelése a sivár statisztaszerepből
– a rendező szinte egész életműve (pót)apák és fiúk küzdelmeiről mesél – pedig
újabb frontot nyit a Fehér Férfi trónfosztásáról szóló ellentmondásos, sokarcú
küzdelemben. Ráadásul Moland még a hollywoodi megbízóknak is tartogat néhány
jól elhelyezett fricskát – ha másért nem, már a „Let the fucking Indian do it”
poénért megérte elkészíteni ezt a pompás remake-et.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|