|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziMagic Mike XXL Sándor Anna
Magic Mike XXL – amerikai, 2015. Rendezte: Gregory Jacobs. Írta: Channing Tatum és Reid Carolin. Kép: Steven Soderbergh. Szereplők: Channing Tatum (Mike), Amber Heard (Zoe), Joe Manganiello (Richie), Matt Bomer (Ken), Kevin Nash (Tarzan). Gyártó: Iron Horse Entertainment / Warner Bros. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 120 perc.
Egy sztriptíztáncosok mindennapjaival
foglalkozó film kapcsán automatikusan felmerül, hogy vajon mihez kezdenek az
alkotók a test tárgyiasításának problematikájával. Számít a fellépő neme? Ha a
női táncosok esetében számon kérjük a férfiak mohó tekintetét, vajon nem így
kellene eljárni fordítva is? A Soderbergh rendezte Magic Mike egy mozdulattal semlegesítette a kérdést, mikor a
lecsúszás és a kilépés drámai ellenpontjaira fűzte fel a cselekményt. A puszta
látványmozivá redukált Magic Mike XXL
viszont masszív állításban erősíti meg a sztereotípiát: míg a nő prostituálja
magát a színpadon, a férfi sztripper vetkőzés és mozgás során is megőrzi
dominanciáját, válogatott pózokban meghágva közönségét.
A road
movie narratívára felfűzött folytatásban a korábban impozáns biodíszletként
megismert figurák, Mike kollégái is előtérbe lépnek. Az utolsó nagy dobásként sztriptíz
expóra induló fiúk azonban végig lazán felskiccelt, papírmasé karakterek maradnak, akiknek önmegvalósítási
kísérletei is csak a komikumot szolgálják. Az XXL cím találó, hiszen az alkotók
a közönségbarát elemekből pakoltak még többet, látványosabbat és
nagyobbat a filmbe: több tánc, több humor, több pucér felsőtest hódít a
vásznon. A film jó pillanatai mégis azok, mikor képes némi öniróniát
megcsillantani. Jelzésértékű Soderbergh hátralépése is, aki pusztán operatőrként
és executive producerként volt jelen a produkcióban. Channing Tatum pedig
bebetonozni látszik magát az izomzatukból élő sztárok státuszába - hiába az
olyan drámai próbálkozások, mint a Foxcatcher
vagy épp a Magic Mike. Az XXL bántóan aránytalan dramaturgiája és
összecsapott lezárása pedig leplezetlenül igazolja, hogy a sztori csupán apropó, hogy a szereplők indokolt és
indokolatlan pontokon a táncra perdülhessenek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 91 átlag: 6.01 |
|
|
|
|