|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziA Bourne-hagyatékBaski Sándor
The Bourne Legacy – amerikai, 2012. Rendezte: Tony Gilroy. Írta: Tony és Dan Gilroy. Kép: Robert Elswit. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Jeremy Renner (Alex Cross), Edward Norton (Byer), Rachel Weisz (Marta), Stacy Keach (Turso). Gyártó: Universal Pictures / Relativity Media. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 135 perc. A Bourne-széria producerei, a jelek szerint, tökéletesen ismerik a mozifranchise-ok első számú szabályát – ami nem romlott el, azt nem kell megjavítani. A Robert Ludlum regényeit nagyfokú alkotói szabadsággal feldolgozó akciósorozat epizódjaiban csak a helyszínek és a mellékszereplők váltakoznak, a dramaturgia és a koreográfia ugyanaz. Olyannyira, hogy a második és harmadik részt jegyző Paul Greengrass a legújabb felvonás címének „A Bourne-redundanciá”-t javasolta. Az angol rendezőt nem is érdekelte a folytatás, helyette a széria eddigi (társ)forgatókönyvírója, Tony Gilroy kapta meg a lehetőséget a bizonyításra, aki több szempontból is a nehezebb utat választotta.
Miután a Jason Bourne-t alakító Matt Damon nem írt alá az új részre, kézenfekvő lett volna egy másik színészre bízni a szerepet – Gilroy ehelyett egy új karaktert vezetett be. A Bourne-hagyaték ugyanakkor szorosan kapcsolódik A Bourne-ultimátumban nyitva hagyott cselekményszálakhoz; a film első harmadának értelmezéséhez elengedhetetlen az előző részben történtek ismerete. A hosszúra nyúlt felvezetésben ráadásul – a trilógiára jellemző feszes akciószekvenciák helyett – jórészt beszélő fejek uralják a vásznat. A CIA különböző titkos egységeinek belharcaiba pillanthatunk bele, és ugyan a Cég vezetőinek machinációi az első három részben is központi szerepet kaptak, Gilroy még inkább fókuszba helyezi a politikai vonatkozásokat, hasonlóan eddigi rendezéseihez (Michael Clayton, Kettős játék).
A Bourne-hagyaték ennek megfelelően követi a trilógia alapját képező receptúrát – a Jeremy Renner által alakított renegát szuperügynöknek is a sajátjai elől kell menekülnie –, de máshová helyezi a hangsúlyokat. A Bourne-széria az önismétlés vádjában kétségkívül bűnösnek nyilvánítható, védelmére szól ugyanakkor, hogy az alkotók szerzői mániáinak szabad utat enged, legyen szó a „shaky cam” használatáról (Greengrass) vagy a hetvenes évek konspirációs thrillereinek megidézéséről (Gilroy).
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 997 átlag: 5.46 |
|
|
|
|