KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Téli mese

Andorka György

Winter’s Tale – amerikai, 2014. Rendezte és írta: Mark Helprin regényéből Akiva Goldsman. Kép: Caleb Deschanel. Zene: Hans Zimmer és Rupert Gregson-Williams. Szereplők: Colin Farrell (Peter), Jessica Brown Findlay (Beverly), Jennifer Connelly (Virginia), Russel Crowe (Soames), Will Smith (Lucifer). Gyártó: Village Roadshow Pictures / Weed Road Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 118 perc.

 

A Téli mese újabb hollywoodi adaptáció, amely nem fogja az eredeti mű olvasótáborát szélesíteni: Mark Helprin nyolcvanas évek elején született regénye egy jelenbe csöppent századfordulós betörőről a mára oly népszerűvé vált városi fantasy és a „time slip” melodráma elemeit egybefűző történetével minden bizonnyal remek alapanyag lehetett volna egy nagyobb ambíciójú, látványos családi mozihoz, a rendezői székben újonc Akiva Goldsman azonban a vaskos regényből – minden forgatókönyvírói tapasztalatát meghazudtolva (Egy csodálatos elme, A Da Vinci-kód) – teljességgel működésképtelen filmes narratívát párolt le.

A Téli mese teadélutáni tempóban haladó, a könyv univerzumának érezhetően durva és átgondolatlan redukálása miatt mégis nehezen követhető cselekményében kibontatlan szálak és kidolgozatlan karakterek szegélyezik az utat, az időugrás pedig éppen akkor húzza ki a lábunk alól a talajt, amikor mindennek ellenére már-már befészkeltük volna magunkat a századforduló mágikus-realista New York-jának hangulatos világába. Sem a bizarr akcentussal, szórakoztatóan ripacskodó Crowe, sem a vizslatekintetű Farrell és szárnyas csodapacija további jelenléte nem kárpótol az összecsapott jelenkori felvonásért, amelynek végére – opcionálisan néhány zsebkendő elfogyasztása után – a célelvű univerzum komfortos illúziójával és a „minden dolog összefügg” Felhőatlaszra rímelő falvédő-bölcsességével állhatunk fel a székünkből. A Valentin-napi randifilmként pozícionált bemutatónak valószínűleg megfelelőbb helye lesz a tévéképernyőn, pótszerként szürke és latyakos délutánokra, amikor legszívesebben a paplan alatt lapulunk egy bögre teával, az ablakon túl pedig a fél lábát a télbe lógató időjárás éppen olyan zavartan keresi magát, mint ez az ártalmatlan, felejthető alkotás.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/03 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11857