KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A számat figyeld

Harmat György

 

Egy lány szuperközeliben hallókészüléket tesz a fülébe: a film első képe exponálja a témát. Carla (egy cég fiatal előadója) készülék nélkül nem hall, szájról viszont kitűnően olvas. Így azt is megtudja, amit elhallgatnak előle: kollégái ki nem állhatják, csúnyának tartják. Pedig nem lenne az, ha nem járna-kelne leszegett fejjel, ha a magányosság, a kielégítetlenség, az állandó gyanakvás nem torzítaná keserű fintorba arcát. (Emmanuelle Devos mesterien formálja meg Carlát, César-díjat kapott érte.)

A lány asszisztenst vesz maga mellé: Pault, aki frissen szabadult a börtönből, rablásért ült. Izgalmas, ellentmondásos kapcsolat veszi kezdetét. Nem tudni, melyikük a kiszolgáltatottabb: a világéletében partnert nélkülöző, egy férfi figyelmére vágyó Carla, vagy újdonsült beosztottja, akinek ő ad munkát, ő szerez szállást. Mindkettejüket a másik köti a „normális világhoz”.

Miután a lány felhasználta Paul tolvajlási szakértelmét (saját igazságtalan hivatali mellőzöttségét orvosolandó), ahogy az várható volt, immár a fiún a sor, hogy hasznát vegye Carla különleges képességének. A szájról olvasás kiváló eszköznek bizonyul a rablók megrablására. Sajnálkozni kezdenénk, hogy bizony véres krimibe fordul az érzékeny lélektani dráma, ám a stílus változatlansága figyelemre int: talán nem az alkotók gondolkodnak sztereotípiákban, hanem mi. A bűnügy fordulatai ugyanabban a „folyamatos töredezettségben” (sok elsötétüléssel és kivilágosodással) tárulnak elénk, mint korábban a jellemábrázolás finom nüanszai. Ez szöget üt a fejünkbe: talán így hiteles. Talán kellett a kaland, főként pedig a pénz közvetítése ahhoz, hogy hőseink egymásra találjanak. Hogy áldássá váljék az átok.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2245