KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/január
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Az olasz film ünnepe Premio Grolle D’Oro
GREENAWAY
• Lajta Gábor: Világszertár
ANGELOPULOSZ
• Fáber András: Odüsszeusz újra tengerre száll Beszélgetés Theo Angelopulosszal
MAGYAR FILM
• Sipos Júlia: Virágnyelvtan Beszélgetés Simó Sándorral és Szabó Istvánnal
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Forgách András: Halott tőzsdeügynök a múzeumban Az új ártatlanság az amerikai filmben
MARLENE DIETRICH
• Molnár Gál Péter: Moll Flanders szépunokája
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Vihar előtt Pordenone
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Madridi szőke Tűsarok
• Koltai Ágnes: Törtszív úrfi Hollywoodi lidércnyomás (Barton Fink)
• Turcsányi Sándor: Álomszonáta Otthonom, Idaho
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A fűnyíró ember
• Schubert Gusztáv: Krapatchouk
• Sneé Péter: Semmit a szemnek!
• Fáber András: Superman III.
• Barotányi Zoltán: Oroszlánszív
• Sárközi Dezső: Jól áll neki a halál
• Turcsányi Sándor: Dili-vízió
• Sneé Péter: Őrjítő vágy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Üzenet az űrből

Harmat György

 

Fehér ruhás hercegnő, aki segítséget kér az „intergalaktikus gonoszok” ellen; kedves, emberszabású robot; ősi népmese és lovagtörténet, meg modern western, s mindez science-fiction keretben. Nem, nem a Csillagok háborúját jellemeztem, hanem az Üzenet az űrből című japán filmkészítményt. Ez utóbbiból minden hiányzik, ami Lucas filmjét emlékezetessé tette: a tökéletes apparátus, amely képes a maximális illúziót kelteni, sodró lendület, szellemes elegancia, báj, mesés izgalom, egyszóval: a varázslat.

Egy vonatkozásban mégis jelentősnek tartom e teljesítményt. A jó műben a részletek megváltoztathatatlanok, minden eszköz egymást feltételezi és erősíti. Ebben a filmben viszont ízléstelenek a díszletek, külsődleges a színészi játék, a szituációknak nincs mesei hitelességük és így tovább. Minden mozzanat olyan gyenge, hogy az már-már elismerésre méltó. Az ilyen masszívan rossz műnek is van saját világa. Ajánlhatom tehát azoknak, akik (mint én is) perverz élvezetüket lelik a „totális elhibázottság” komikumában. Fukazaku, a rendező, George Lucas „köpönyegéből” akart volna előbújni, de belegabalyodott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/06 45-46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7431