|
|
|
MoziBosszúvágyHuber Zoltán
Death Wish – amerikai,
2018. Rendezte: Eli Roth. Írta: Brian Garfield regényéből Joe Carnahan. Kép:
Rogier Stoffers. Zene: Ludwig Göransson. Szereplők: Bruce Willis (Kersey), Dean
Norris (Raines), Beau Knapp (Knox), Vincent D’Onofrio (Frank), Elisabeth Shue
(Lucy). Gyártó: Cave 76 / MGM. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 108 perc.
Bár az
igazságszolgáltatást önkényesen saját hatáskörébe utaló magányos fehér férfi
mítosza a kezdetek óta organikus része az amerikai identitásnak, a lőporos népmese
lecsupaszított, fasisztoid elhajlású nagyvárosi variánsa a hetvenes évek
zűrzavarának terméke a Piszkos Harry-szériától a Bosszúvágy-filmekig. A Watergate-botrány és az elszabaduló bűnözési
hullám csúcsán Paul Kersey 1974-es hadjárata fikciós szorongásoldóként
működött. A felesleges szájtépés és politikai kavarás helyett egy átlagember
visszavette az irányítást, majd hatékonyan takarította ki a mocskot a városból.
A faék egyszerűségű kisember-fantázia persze a mai napig hatásos. A „vita
helyett rend” blöffje Trump megválasztásában is fontos szerepet játszott, a
fegyveres tisztogatás ma már finoman szólva ellentmondásos és érzékeny téma.
Kersey régóta tervezett újjáélesztése sem véletlenül hánykolódott különböző
alkotók fiókjaiban, a történetet érvényesen és izgalmasan újramesélni ugyanis
korántsem egyszerű feladat. A megbízást végül a Tarantino-istálló hajdani reménysége,
Eli Roth vállalta, aki az egykor szintén szebb napokat látott Bruce Willis ajakpréses
arcélével próbált új életet lehelni a karakterbe, igen mérsékelt sikerrel.
Pedig Roth nem is keresgél rossz helyen, mikor a mélyebb gondolatok és
kommentárok helyett az exploitation szellemisége felé indul. A morbid önirónia
határáról sajnos azonban mindig visszatáncol, az önfeledt trancsírozás helyett
így egy komoly képpel előadott, elnyújtott, kimondottan buta tucatakciót
készített. Az idei újrázás ráadásul nemcsak teljesen felesleges, de a
tengerentúli forgalmazó is csúnyán mellényúlt vele. Az amerikai fegyverlobbi
nedves mozgóképes álmát másfél héttel egy újabb tragikus iskolai lövöldözés
után a mozikba küldeni ugyanis pont arról a fájó érzéketlenségről árulkodik,
ami a korlátlan fegyvertartás fanatikus híveit is oly gyakran jellemzi.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
