KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/február
KRÓNIKA
• N. N.: Joe Pasternak Magyar producer Hollywoodban
• Molnár Gál Péter: Kinski
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: A barlanglakók élete Képeink története
• Báron György: Sok cinkos van szerte a világon Beszélgetés Konrád Györggyel és Makk Károllyal
• Szomjas György: Roncsfilm Forgatókönyv-részlet
GREENAWAY
• Balassa Péter: Prospero lapozgat és vonul
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Helmer Nóra Hollywoodba megy Greta Garbo
• György Péter: Finom kardigánok Twin Peaks (I-VIII.)
KRITIKA
• Spiró György: Illúziók fogytán A hold hangja
• Márton László: A történelem elvonul Könyörtelen idők
• Békés Pál: Na most mi van? Zsötem

• Kéri László: Pipacsok a fóliában Mi történt velük?
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A hercegnő és a kobold
• Boros József: Szerelmes szívek
• Békés Pál: Visszakézből
• Turcsányi Sándor: Krumplirózsa
• Koltai Ágnes: Meghalsz újra
• Nagy Gergely: Marhakonzerv akció
ELLENFÉNY
• Kovács András Bálint: A legszomorúbb tévéműsor

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Elnézést, néz ön meccset?

Farkas Ágnes

 

Mert, ugye, kétféle ember van... Nagyjából ez derül ki a filmből, amely a legutóbbi futball-világbajnokság döntőjét helyezi az események középpontjába.

A laza szövésű történet könnyed egyszerűséggel „tárja föl” néhány berlini lakás ajtaját, illetve az otthoniak életének soros fejezetét. Mivel a televíziós aréna-hangulat így vagy úgy mindenütt meghatározó, a lakókról ki-ki bízvást eldöntheti: meccsrajongó-e vagy sem. Más alkalom az elmélyülésre nemigen kínálkozik a film szemlélése során. De méltányolandó az is, ha a szerény szórakoztatás igénye érezhető, s a néző nem is csalódik; az ismerős vígjátéki fordulatok jótékonyan hatnak a megfáradt kedélyekre. A hölgynézőknek ismét szükségük lesz emancipációs önérzetükre, az uraknak pedig újra be kell látniuk, hogy a fociszenvedély olykor nemes érzéseken gázol át. Végül azonban mindenki megleli nyugalmát. A gólokkal együtt a meglepetések sora is lezárul. (Csak a békétlen néző fedez még föl egy apró, ám elgondolkoztató kérdőjelet: vajon elképzelhető, hogy valaki otthonában, Berlinben, 1982-ben, az NSZK–olasz VB-döntő idején teljes szívvel és feltűnő lelkesedéssel – az olaszoknak szurkol!?)

Megkockáztatom, hogy a mexikói világbajnokság némi reklámot jelenthet a filmnek. Az viszont szinte bizonyos, hogy még az ígéretes filmcím sem lesz képes a vérbeli futballrajongókat a képernyőtől a mozivászon elé csábítani.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/06 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5805