KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/február
KRÓNIKA
• N. N.: Joe Pasternak Magyar producer Hollywoodban
• Molnár Gál Péter: Kinski
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: A barlanglakók élete Képeink története
• Báron György: Sok cinkos van szerte a világon Beszélgetés Konrád Györggyel és Makk Károllyal
• Szomjas György: Roncsfilm Forgatókönyv-részlet
GREENAWAY
• Balassa Péter: Prospero lapozgat és vonul
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Helmer Nóra Hollywoodba megy Greta Garbo
• György Péter: Finom kardigánok Twin Peaks (I-VIII.)
KRITIKA
• Spiró György: Illúziók fogytán A hold hangja
• Márton László: A történelem elvonul Könyörtelen idők
• Békés Pál: Na most mi van? Zsötem

• Kéri László: Pipacsok a fóliában Mi történt velük?
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A hercegnő és a kobold
• Boros József: Szerelmes szívek
• Békés Pál: Visszakézből
• Turcsányi Sándor: Krumplirózsa
• Koltai Ágnes: Meghalsz újra
• Nagy Gergely: Marhakonzerv akció
ELLENFÉNY
• Kovács András Bálint: A legszomorúbb tévéműsor

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Törvényes esküvő

Faragó Zsuzsa

 

Szilágyi Ákos a Filmvilág augusztusi számában „a háborús film szentimentalizált változatának” nevezi azt a filmtípust, mely az úgynevezett „újmonumentalizmus” és az „erkölcsi realizmus” irányzata közti időben, a hetvenes években tűnt föl a szovjet mozikban. Nem dübörögnek tankok, nem zúdul hurrázó tömeg az 1942-ben játszódó Törvényes esküvőben sem – ám a háború erkölcsét kegyetlen őszinteséggel vizsgáló irányzat is érintetlenül hagyta a rendezőt, Albert Mkrtcsjant.

Hátországi szerelmi történetében gátlástalanul használja a bejáratott, már-már örökérvényűnek tűnő elemeket: a nők-kedvence szépfiú riadt, ám tiszta szívű kis egérkébe szeret, ám mielőtt szerelmük beteljesedhetne, szétszakítja őket a háború. Búcsújuk: távolodó, integető férfi, könnyező női arc hosszan-hosszan, s közben (az egész film alatt is, végig) árad a széles, szomorú orosz zene (ez esetben még az sem segít, hogy a dalok egy részét maga Bulat Okudzsava énekli).

Olyan elemek ezek, melyeket nehéz oly sokadszor is változatlan formában újratermelve komolyan venni, annál nehezebb – minél komolyabban veszik maguk az alkotók. Márpedig Albert Mkrtcsjan és színészei nagyon komolyan veszik ezt a csupa „leszállt kultúrjavakból”, valahai nagy alkotások sikeres elemeiből összefércelt művet. Natalja Belohvosztyikova, akit legutóbb a Part című filmben láthattunk, most ugyanazt a hiteltelen, tépett, szőke figurát hozza, minden pillanatban „alakít”, érzelmeinket provokálja, könnyeinket sajtolná..

Szilágyi Ákos szerint a szovjet háborús filmnek ez a „szentimentalizált változata” átmenet a kialakuló „háborús filmkommersz” felé. Nos, úgy látszik, a háborús filmkommersz megszületett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/10 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5709