|
|
|
Láttuk mégGyilkos labda – A kerekesszék harcosaiGreff András
Nagy időket él mostanában az amerikai dokumentumfilm, útját rangos díjak és esetenkénti kasszarobbantás kíséri, néhány díszes egészestés példány még a magyar moziforgalmazásig is elverekszi magát. Ugyan a mifelénk látható művekről nem nagyon mondható, hogy nagy örömök forrásai lettek volna: ostoba és manipulatív darabok voltak inkább, ha mérsékelten tán szórakoztatóak is, gondoljanak Michael Moore tavalyi kinyilatkoztatására 9/11-ügyben. Recenziónk tárgya ellenben egyáltalán nem méltatlan megpróbáltatás.
A murderball szakkifejezés a kerekesszékes rögbi leánykori neve: vad, nagy gyötréseknek tág teret adó labdás sportot képzeljenek el, amit székbe kényszerült férfiúk űznek. A dokumentumfilm középpontjában e sportág két jeles művelőjének személye áll: Mark Zupan az amerikai csapat vezércsatára, ezer a lelke, Joe Soares pedig nagy zsivány, régen a jenkik díjmágnese volt, ám darab ideje már a kanadai nemzeti válogatottat trenírozza, a régi harcostársai ellen is. Filmünk a svéd vébétől az athéni Paralimpiáig ível, s a két nehéz ember mellett rálátást enged a csapattársak mindennapi ténykedésére is. Ami úgyszintén a küzdelmekről szól.
Ha a választott tárgy figyelemre méltó, már csak a hozzá való viszonyuláson fordulhat a dolog, de a rendezők ezen a terepen is nyerik a csatát. Miről van szó? A természetes könnyedségről, meg az elszánt kikanyarodásról a nézőt és ábrázoltat egyaránt megalázó vaskos szentimentalizmus elől. Miközben ez az irály utat enged, ha kell, a szívszorításnak is csakúgy, mint a közelhúzódzkodásnak az intim részletekhez. Sebes, nagyon sebes tempóba strukturált anyagot látunk, s némi hiányérzetünk is ebből fakadhat, mert ez a lendület nem feltétlenül nyújt lehetőséget a mélységi terjeszkedésre. Mégis, mire Athénba érünk, láttunk egy eleven történetet test és szellem viszonyrendszeréről.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1336 átlag: 5.48 |
 |
|
|
|
