KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/szeptember
• Kovács István: Lengyel legendák Wajda és a Mennyegző
• Jancsó Miklós: A mi Hamu és gyémántunk
• Bikácsy Gergely: Titkos utazások a kékruhás nővel Michel Deville portréjához
• Klaniczay Gábor: Hol lakik a gonosz? Ördögök
• Kovács András Bálint: A „szoft-horror” Populáris mítosz Magyarországon
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Feloldozás nélkül Pesaro

• Jeles András: Büntető – század Jegyzetlapok
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Tréfák Mladá Boleslav
TELEVÍZÓ
• Baló György: Operett-tévé A híradó sztárjai
• György Péter: A korszak tükre
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Hajlakk
• Tamás Amaryllis: Rembetiko
• Zalán Vince: Dagály
• Fáber András: Robotzsaru
• Schubert Gusztáv: Bécs, 1938
• Székely Gabriella: Nem látni és megszeretni
• Kovács András Bálint: Halálos fegyver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A smaragd románca

Máté J. György

 

Történetünk idején Kolumbia őserdeiben nagyon rossz az idő, eső esik, sárlavina hull a mélybe, benne Joan, az írónő és újdonsült megmentője, az érthetően igen csapzott ifjú hős, aki vitorlást szeretne vásárolni magának. Amikor meg kisüt a nap, rosszarcú különítményesek lövöldöznek az emberre – mindezt egy Long John Silver kezébe való rejtelmes térképért, amely elvezet a Nagy Smaragdhoz. Ez utóbbi valóban szép darab.

A film producere-főszereplője (csapzott megmentő) Michael Douglas, aki ezúttal, mint már jeleztük, nem San Francisco utcáin vágtázik végig öltönyösen, gengsztereket üldözve, hanem – tetőtől talpig – sárosan tengerészeti ambíciókat táplál. És jól teszi. Joannak ugyanis csak ideig-óráig lehet ellenállni, a mérsékelten gonosz emberrablók fogságából sikerül kiszabadítani az írónő ártatlan nővérét, a főkülönítményes fél karját leharapja egy krokodil, úgyhogy a fiatalok boldogsága immár teljes.

A sok fantasztikus trükköt bevető kalandfilm abban különbözik nagyszámú társától, hogy egyáltalán nem veszi komolyan önmagát. 1. A giccses vadnyugati történetet író Joant mindenki remekírónak tartja. 2. A megírt western-limonádé szinte szórói-szóra megismétlődik vele a „valóságban”. 3. A befejezés habkönnyű és optimista.

Mindezt miért? Vajon felhőtlen szórakozást nyújtani az igazi terrorhoz szokott nézőnek? Vagy grimaszt mutatni az erőszaknak? Ki tudja?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/04 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5857