KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/szeptember
• Nemes Nagy Ágnes: Arckép–korkép Faludy György, a költő
• Kovács András Bálint: A hatalom dublőre Titánia, Titánia...
• Sipos Júlia: A monopólium vége? A filmforgalmazás jövőjéről
• György Péter: A technikai sokszorosíthatóság korában Filmpornográfia
• Fáber András: Őspornó
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 1.
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Anno 1988
• Báron György: Intervenció
• Nóvé Béla: Az én szép kis mosodám
• Tamás Amaryllis: A baltás ember
• Gáti Péter: Ahová a sasok merészkednek
• Zsenits Györgyi: Nézz körül!
• Nagy Zsolt: Tron, avagy a számítógép lázadása
• Hegyi Gyula: Az amerikai feleség
• Hirsch Tibor: Júdás hadművelet
• Vida János Kvintus: Évek múlva
KÖNYV
• Szemadám György: Egy találékony amerikai Walt Disney

• N. N.: Felhívás!
• N. N.: A Lengyel Filmművész Szövetség válasza
• N. N.: A Román Filmművész Szövetség válasza

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gyermekkorunk tangója

Farkas Ágnes

 

Előérzetünk most csal. Nem háborús gyerekkort ábrázol a film. Szinte nem is esik szó a háborúról, pedig az események az első békeévekben játszódnak egy örmény városkában.

Főszereplő: egy család. Mindenekelőtt az összetartásáért makacsul küzdő, szívós, rafinált anya és gyerekei, a színészetért rajongó fiú, az orvosnak készülő lány és a pilótaéletről ábrándozó kamasz. A családhoz tartozik még az önmagát elszánt következetességgel otthontalanságra ítélő, a méltatlankodó patriarcha szerepében tetszelgő, ám szeretetre gyermekien éhes apa és szeretője, a feleség legjobb barátnője.

A család kalandjait líraian groteszk, megkapó pasztell árnyalat színezi a helyi idő szerinti gyerek-prizmán, illetve az emlékezés sajátos szűrőjén keresztül. Kedves humorú, egyéni hangulatú film született.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/05 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5293