KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/január
• Bikácsy Gergely: Dühöngő szívek Szeretet-áradat
• Popper Péter: Lelki kórságok avagy Cassavetes játszik velem
• Schubert Gusztáv: Kornett és Thompson-gitár Gengszterek klubja
• Bódy Gábor: Kozmikus szem – science non-fiction (fiction)
• Zalán Vince: Univerzális kép-hang szótár?
• Kozma György: A Gólem A szó és a kép egyik alapmítosza
• Koltai Ágnes: A rontás angyala A fogadó
• Bársony Éva: „Én azért reménykedem” Beszélgetés Eduard Zaharievvel
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Levelek a Szovjetunióból Mannheim
• Zsugán István: Mozisirató? Nyon
• Fáber András: Önismeret és gyertyafény Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas Ágnes: A nindzsa színre lép
• Lukácsy Sándor: Akli Miklós
• Nagy Zsolt: Leopárd kommandó
• Tamás Amaryllis: Forrongás
• Hegyi Gyula: Bankrablás Montrealban
• Faragó Zsuzsa: Érzékenység
• Schreiber László: Első feleségem
• Zalán Vince: Egy tanév Hakkariban
• Mátyás Péter: Utolsó lépés
• Kabai József: Legenda a szerelemről I–II.
KÖNYV
• Veress József: Új szovjet filmenciklopédia
KRÓNIKA
• N. N.: Holland filmhét
• N. N.: Kínai filmnapok

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Álljon meg a nászmenet!

Mátyás Péter

 

J. Hogan rendező, aki első filmjével, a Muriel esküvőjével jelentős sikert aratott (az Ausztrál Filmakadémiától négy díjat is nyert), ezúttal romantikus komédiát készített. Julianne és Michael évekkel ezelőtt – mikor szeretőkből barátokká váltak – egyezséget kötöttek, hogy ha huszonnyolc éves korukig, nem találják meg az igazit, akkor összeházasodnak. Már csak négy nap van hátra, sorsfordító dátumig, amikor a fiú bejelenti, hogy mást vesz feleségül. A lány (Julia Roberts) önelégültsége szertefoszlik. A mese innen kezdve az ő gonosz cselszövéseire épít, bármi áron megpróbálja visszahódítani az imádott fiút.

Ronald Bass – 1989-ben Oscar-díjat kapott az Esőember forgatókönyvéért – története bővelkedik komikus fordulatokban, mert Julianne fondorlatos tervei a menyasszony ártatlan és őszinte jellemének köszönhetően kudarcot vallanak. Minden a boldog befejezéshez közelít, ám Bass és a rendező néhány parodisztikus jelenettel átírja a heppiendet. A rózsaszín háttér előtt édeskés táncot lejtő nyoszolyólányok vagy a közös éneklésbe torkolló ebéd képeiben, az ínyencek A szarvasvadász utolsó jelentének paródiáját is felfedezhetik. A pszichológia végtelen tengerében alámerülő életünk gyilkos karikatúrája az a filmvégi tánc is, amellyel Julianne és „második legjobb barátja” és élő lelkiismerete, a meleg George a filmtörténet legendás szerelmespárját, a Rock HudsonDoris Day kettőst is megidézik.

A filmről egy vicc jutott eszembe. Két pszichológus sétál, egyszer csak az egyik megbotlik és elesik. A másik fel segíti, majd meg szólal: Te, nem kéne ezt megbeszélnünk? Megbeszélni talán nem, de megnézni – még ha kevesebb romantika, több paródia és néhány figura (például a menyasszony) árnyaltabb bemutatása jót tenne is a filmnek - mindenképpen érdemes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/12 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1730