KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/november
• Reményi József Tamás: Nyomtalanul? A Tanítványok
• Greskovits Béla: Időutazás a jelenbe A Tanítványok
• Szabó Miklós: Egy nagy akció legendája A romantikus technokrácia távlatai és útvesztői
• Szántó Péter: Erdei capriccio Hóvirágünnep
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Fáber András: Erosz és Thanatosz A testi szerelem és az rőszakos halál képei
• N. N.: A bűn kitenyésztői és a mozi
• Szilágyi Ákos: Ölnek, ha nem ölelnek Székfoglaló beszéd a Gyilkossági Műértők Társasága előtt
• Lajta Gábor: Halálkalligráfia Szamurájok és karatézók a filmen
• Réz András: Armageddon a nappaliban
ESZMECSERE
• Györffy Miklós: Nem mesélni nem lehet

• Kézdi-Kovács Zsolt: Szerelmünk volt Hirosima Adalék a szinkron-vitához
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Végre vasárnap!
• Bársony Éva: Kunyhó a nádasban
• Csáki Judit: Az öltöztető
• Hegyi Gyula: Az elveszett frigyláda fosztogatói
• Harmat György: A házibuli folytatódik
• Ardai Zoltán: Gregory barátnője
• Vida János: Szerelem pasztellben
• Faragó Zsuzsa: Az utolsó szökés
• Mátyás Péter: Aranyeső Yuccában
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Vágyakozás – önismeretre Hazai jelkép

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Showgirls

Barotányi Zoltán

Hiába a nővérek intő példája: elindul végül a legkisebb lány is, hogy szerencsét próbáljon. Brutális apja mindhiába verte agyon hites édesanyját – a lány az árvák vacsorája helyett inkább a hamis csillogást választja, s a távolba szakadt hazánkfia (Mr. Eszterhas) vágta ösvényen osonva meg sem áll Lasz Vegaszig, mely helység, mint az a balvégzetű Elvisz Preszlitől tudható, a szerencse, a dzsekkpot, és a könnyű sikerek fővárosa.

     Némiképpen kudarcos érkezést követően hamarost állást kap egy helybéli sztriptízbárban, ahol túl kell élnie jónéhány – egy tüchtig táncbafojtott fejlődéstörténet hősnője számára kötelezően előírt – talajgyakorlatot. Mind közül a leginkább embertpróbáló a generációs hérosz, Kylie McLachlan alakította lelketlen impresszárió orgazmusának előcsalogatása, melynek eredőjeként (persze ez csupán afféle mechanikus oksági magyarázat) a lány bekerül a Nagy Revü tánckarába. Ez már nem afféle bugyilehúzogatós lájfsó: a Sztravinszkijon iskolázott hoppmesterek a Tűzmadár sajátságosan félreszublimált változatával szórakoztatják a nagyérdeműt. A tiszta szellemű hajadon elsőre megdöbben az itt található fertő mélységén és milyenségén, ám csakhamar rabul ejti őt is a rothadás fűszeres illata.

Filmünk radikálisan szakít a tisztaszívű lány versus mocskos környezet sztereotípiájával. A morális tisztaság Eszterhas úr saját házi mitológiájában pusztán tünékeny elvonási periódus, melynek végén úgyis visszaesik a szenvedélyek rabja. Nos, hősnőnk maga is bűnbe csábul – bár a nagy zuhanás nem rá, hanem a kar sztárjára vár, aki ambivalens vonzalmait ezentúl kénytelen a fekvőgipsz mögé rejteni.

Eszterhas a „bűnös város” mítoszának eme különösen penetráns változatát alighanem még a népi irodalom emlein cseperedett apai generációnak köszönheti – habár a megvalósítás szempontjából ez úgyszólván mellékes. Az élveteg nézőt amúgy is lenyűgözik majd a hoch érzéki táncszámok, a remekül összeválogatott zenék (szaundtrekket megvenni!), s közben elandalodva ábrándozhat azon, milyen kéjes látvány is lesz majd a szodomai pezsgőfürdőbe zúduló kéneső.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=294