KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A csodabogár

Csiger Ádám

Zoran, il mio nipote scemo – olasz-szlovén, 2013. Rendezte: Matteo Oleotto. Írta: Daniela Gambaro, Pier Paolo Piciarelli és Marco Pettenello. Kép: Ferran Paredes. Zene: Antonio Gramentieri. Szereplők: Giuseppe Battiston (Paolo), Rok Prasnikar (Zoran), Teco Celio (Gustino), Roberto Citran (Alfio). Gyártó: Transmedia / Staragara. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 106 perc.

 

Ellentétben azzal, amit honi címe sugall, A csodabogár nem egy, hanem két főhőssel operál, akik egyaránt ütődött különcök (az eredeti olasz titulus annyit tesz, hogy „Zoran, az idióta unokaöcsém”). A címszereplő Zoran nem túl büszke hozzátartozója Paolo, a rosszéletű bárbajnok, aki szlovén rokonától örökli meg az Esőember autista hősére hajazó, ám a dartsban páratlanul tehetséges tinit. A film komikuma a két hős jellemhibái mellett személyiségük gyökeres különbségeiből is fakad (buddy movie módra). Paolo az alpári komédiák antihőse, Torrente olasz verziója, míg Zoran a tinivígjátékok geekje. Kettejük mentor-tanítvány kapcsolata és fejlődéstörténete mellett Matteo Oleotto rendező arra is szakít időt, hogy bemutassa az olasz vidék kocsmatöltelékeinek tragikomikus életét.

Filmje tipikus kortárs olasz vígjáték: hősei peremvidéki, maradi kisemberek (mint Az ötödik kerék, sőt a Róma körül szereplői), akiknek szép reményeit kizsákmányolják (Reality, Előtted az élet), ám végül gyarlóságuk és bogarasságuk ellenére utolsókból elsők lesznek (ahogy A plebejus herceg és az Éljen a szabadság! rendhagyó forradalmár protagonistái). A vígjáték napjainkban nem csak Olaszországban jelent egyet a közönségfilmmel, de idehaza is: a társadalmi elégedetlenségre és a mozi válságára mindkét ország filmesei populista komédiákkal reagáltak. A commedia all’italiana hagyományaira épülő olasz vígjátékok – köztük jelen film – szatirikusan társadalomkritikusak, szociálisan érzékenyek és realisták, az újgenerációs hazaiak viszont eszképisták és bulvárosak: az egyaránt abszurd fekete humorra építő Isteni műszak az egészségüggyel, a Fekete leves pedig a politikát átszövő korrupcióval riogat; a Coming out egy meleg médiaceleb, a Megdönteni Hajnal Tímeát pedig egy világszép sztármodell glamúros magánéletének kulisszái mögé enged bepillantást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11760