KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Tennessee Williams
• N. N.: Aleksander ¦cibor-Rylski
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A múlttal várandós jövő Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai

• Benedek Miklós: Kisfilmek mérlegen Jegyzetek a 23. miskolci filmfesztiválról
• Koltai Ágnes: Költői filmek alkonya Beszélgetés Simó Sándorral a miskolci filmfesztiválról
• N. N.: A 23. miskolci fesztivál díjai
• Vargha János: Holtponton Új népszerű-tudományos filmek
• Ágh Attila: Történelmi tudatzavar – másodfokon Titkos birodalmi ügyek
• Báron György: Otthontalan világ Szállást kérek
• Gábor Pál: Féllábbal Európában, féllábbal Ázsiában A nyáj
• Molnár Gál Péter: Humor-partizánok és gerilla-szatirikusok Csehszlovák vígjáték a televízióban
• Bárkány Katalin: A „Ló-opera” filmrendezője Prágai beszélgetés Oldřich Lipskývel
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Fényjel a hídnál
• Csantavéri Júlia: Szerelem nélkül
• Ardai Zoltán: Öld meg a sogunt!
• Farkas András: Kvartett
• Gáti Péter: A repülő
• Vanicsek Péter: Egy kényelmetlen tanú
• Vanicsek Péter: Gyanútlan gyakornok
• Harmat György: Ha a Föld nem lenne gömbölyű
• Gáti Péter: Ez igen!
• Kovács András Bálint: Georgia barátai
• Ardai Zoltán: A feleség
• Peredi Ágnes: Várkastély a Kárpátokban
TELEVÍZÓ
• Bikácsy Gergely: A Tyl-színház árnyékában Arany Prága
• Lengyel Balázs: Alábecsült gyerekek Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Lajta Gábor: Színtelen portrék

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Halálos szívdobbanás

Pápai Zsolt

De battre mon coeur s’est arrété – francia, 2005. Írta és rendezte: Jacques Audiard. Kép: Stéphane Fountain. Zene: Alexandr Desplat. Szereplők: Romain Duris (Thomas), Niels Arestrup (Robert), Jonathan Zaccai (Fabrice), Gilles Cohen (Sami), Emmanuelle Devos (Chris). Gyártó: France 3 / Canal Plus / Sédif Productions / Cofimage 15. Forgalmazó: Mokép. Feliratos. 107 perc.

 

A hetvenes évek egyik legjelentősebb filmje alighanem Scorsese Aljas utcák című fabulája, amely – olybá tűnik – egészen napjainkig hat, az amerikai mozira éppúgy, mint az európaira. Jacques Audiard (Férfiak mélyrepülésben, A számat figyeld) szakajtónyi díjjal, egyebek közt 8 Cesarral és egy BAFTÁ-val elismert friss munkája is erre utal.

Az inspirációt annak a James Tobacknak 1978-as debütáló játékfilmje (Ujjak) szolgáltatta Audiard számára, aki odaadó Scorsese-tanítványként híresült el pályája elején. Toback filmjének hőse, a két világ ütközőzónájában toporgó fiatal férfi (akit Harvey Keitel alakított) egyszerűen átsétált Audiard munkájába, csupán fizimiskát cserélt, és az új francia színésznemzedék ügyeletes nagyágyúja, az új Belmondónak kikiáltott Romain Duris vonásait vette magára.

Hősünk igazi aljamunkával keresi a mindennapi betevőt a párizsi aljas utcákon: cinkes ingatlanügyletekkel foglalkozik, időnként pedig besegít a még zavarosabb bizniszekben gusztustalankodó apjának. Tomot minden látszat ellenére mégsem nyelte még el a fertő. Folyamatosan őrlődik animális késztetései és spirituális táplálékra éhes énje között, így amikor egy véletlen találkozás zongoraművész édesanyja egykori mesterével felcsillantja előtte a reményt, hogy folytathatja megszakadt zenei tanulmányait, ő kapva kap a lehetőségen. Amilyen kőkemény volt apja mellett a pénzbehajtásban, olyan elszántan kezd zongoraleckéket venni, és minden energiáját annak szenteli, hogy képbe kerüljön a közelgő meghallgatásra.

A Halálos szívdobbanás nem csupán középponti karaktere és az őt gyötrő problémák jellege miatt emlékezetet az Aljas utcákra, hanem a megmunkálásával is. A stilizált terekben játszódó jelenetek javát kézikamerával rögzítették, a Scorsese filmjének megszületése óta eltelt három évtized nyoma legfeljebb az akciókat színező fess montázstechnikán látszik. A Halálos szívdobbanás kis rosszindulattal míves iparosmunkának nevezhető, kis jóindulattal a napjaink világfilm-termését uraló középfajú művészfilmek mintadarabjának. Kinek-kinek kedve és ízlése szerint.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/06 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8636